Házi tojáslikőr

Nagy szerencse, hogy a gasztrobloggerek közt elindult egy játék: mindenki elmeséli képekkel, receptekkel,hogy mi is kerül húsvétkor náluk az asztalra. Kizárólag ennek köszönhetem az ötletet, hogy tojáslikőrt készítsek. Minek is készítenék, amikor a hűtőmben lapul a jó sűrű Advocaat?!
Nos, Barbi (a Barbi konyhája blog írója) keresztülhúzta a húsvéti terveimet és a fonott kalács, rahátos kalács, répatorta és sárga túró mellé még beszuszakoltam ezt a húsvéti itókát.
Barbi receptjét használtam, nem változtattam semmin és jól tettem, mert egy selymes, éppen jó sűrűségű, finoman alkoholos finomságot kaptam, és most már biztosan ezzel fogunk koccintani az ünnepi asztalnál. (aztán persze majd előkerülhet a jó öreg házipálinka is)

Hozzávalók:
3 dl tej
2 csomag vaníliás cukor
2,5 dl tejszín
6 tojás sárgája
25 dkg cukor
2 dl vodka

A tejet a vaníliás cukorral felforraltam, majd lehúztam a tűzről. Egy tálkában a tojások sárgáját a cukorral és a tejszínnel alaposan elkevertem, majd lassan a forró tejhez csorgattam folyamatos keverés mellett.
Ezután az egészet visszahúztam a tűzre, és a legalacsonyabb lángon, folyamatos kevergetés mellett főztem még kb 6-7 percig, amíg kicsit be nem sűrűsödött (akár a madártejnél).
Ezután hagytam kihűlni, majd átszűrtem, hogy véletlenül se maradjanak benne darabkák és hozzáadtam a vodkát. Alaposan elkevertem és már át is öntöttem üvegekbe.
Nekem kb 8,5 dl tojáslikőröm lett, persze pár kortyocska eltűnt készítéskor, hiszen muszáj kóstolni! :-)
A végeredmény pedig életem egyik legfinomabb tojáslikőrje! Ment is a hűtőbe, ahol a hőkezelés és az alkoholtartalom miatt pár hétig eláll, de nálunk szeritem a húsvét hétfőt sem éri meg :-)

Barbi, ezer köszönet érte!

Rahátos kalács

Múltkor - Nyammm-nak hála - csodás foszlós kalácsot sütöttem. Nem tudtam, mivel lehetne még fokozni, amikor is elérkezett a gasztrobloggerek találkozója és KisIldi meglepett minket egy-egy csomag raháttal, egyenesen Romániából. Találkoztam már ezzel az édességgel, még törökországi nyaralásaim során (keményítőből és cukorból készített, ragacsos édesség), de nekem túlságosan édes volt, így nem is nagyon erőltettem az itthoni felkutatását. Igen ám, de Ildi fantasztikus rahátos kekszet és rahátos kalácsot készített belőle, innen jött az ötlet,hogy a múltkori finom kalácsomba csempészek pár darabkát. Most még óvatos voltam, de legközelebb dupla adag rahátot fogok beletenni. Egyetlen baja van ennek a péksüteménynek: annyira ízlett a gyerekeknek, hogy alig bírtam megmenteni 1-2 szeletet a munkából hazatérő apának.
(Még jó, hogy holnap ismét kalácsot sütök... :-)

Hozzávalók (kb 300 grammos kalácshoz):
170 g liszt
150 g porcukor
17 g vaj
1 kisebb tojás sárgája
10 g élesztő
csipet só
85 ml langyos tej
1/2 vaníliarúd kikapart belseje
ízlés szerint rahát (én 3 nagy kocka rahátot tettem bele, apróra felvágva (közismert nevén turkish delight)

A langyos tejbe belekevertem a porcukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt. Amíg elkezdett felfutni, addig egy keverőtálba kimértem a lisztet, a vajat, a tojássárgáját, a sót, majd belekapartam a vanília belsejét. Ezután hozzáöntöttem a cukros-élesztős tejet is és tésztakeverővel kb 10 percen át kevertem 2-es fokozaton. Ezalatt a tésztám hihetetlenül sima és lágy lett, kivéve a keverőtálból már csak kicsit átgyúrtam, majd konyharuhával letakarva 20 percen át hagytam meleg helyen állni és kelni. 20 perc leteltével kicsit újra átgyúrtam a tésztát (minél több levegőt juttatunk bele, az élesztő annál jobban tud dolgozni), majd újabb 20 percet pihentettem a konyharuha alatt.

Majd kinyújtottam vékony téglalappá és az apró kockákra vágott rahátot egyenletesen rászórtam. Ezután félbe, majd újból félbe hajtottam a tésztát és hagytam még 10 percig pihenni.

10 perc leteltével 4 egyenlő kis gombócra osztottam a tésztát és mindegyik gombócot kb 20 centi hosszú szállá nyújtottam, figyelve arra, hogy mindegyik szál a végei felé vékonyodjon.Majd a 4 szál egyik végét összetapasztottam és a 6-os fonáshoz hasonlóan szépen összefontam őket. Figyeljünk oda, hogy se túl szoros, se túl laza ne legyen a fonás.

Az összefont kalácsot aztán megkentem 1 tojás felvert keverékével és 20 percen át pihentettem meleg helyen. Majd újra megkentem a tojással és 15 percig megint pihentettem, és hagytam, hogy rászáradjon a tojás. (A kalácsot az első megkenéstől számítva 35 percnél tovább ne kelesszük!)
Eközben a sütőt előmelegítettem 190 fokra és a kalácsot 18 perc alatt megsütöttem.
Mivel a sütés igencsak sütőfüggő is, így javaslom, hogy a 15. perctől mindenki figyelje a kalácsot.

Sárga túró

Pár hónapja, amikor barátnőm mesélt először erről a húsvéti ételről, még azt sem tudtam, miféle finomság ez. Aztán, ahogy közeledett a húsvét, a gasztrobloggerek sorban húzták elő a tarsolyukból a sárga túró receptjét, így most én sem a spanyol viaszt hozom elétek, csak egy - mára már igen ismert és népszerű - húsvéti sonkakísérőt.
A sárga túró a tej és a nyers tojás összefőzött keveréke, amikor is a tojás - magába szívva a tejet - kiengedi magából a savót, így túrós állagot vesz fel, amit egy gézbe (vagy az én esetemben textilpelusba) csavarva és alaposan lecsepegtetve, a végén amolyan házisajt-féle állagú ételt kapunk.
A sárga túró Szabolcs megyéből származik, de ma már szerintem mindenhol készítik, ki így, ki úgy. És hogy ez mit is takar? Az eredeti recept szerint a túró édes. Na, nem olyan nagyon, hiszen húsvétkor sonka
mellé kínáljuk és a cél az, hogy a sonka sósságát kicsit kiegyenlítsük, így elég bele kevéske édesítő, de persze ez ízlés kérdése. Az édesbe ezen kívül lehet reszelni citromhéjat, lehet csepegtetni pár csepp citromlevet, szórhatunk bele vaníliamagokat vagy vaníliás cukrot is, és finom mazsolát is.
És van a sós vált
ozat, amibe szinte csak egy csipet cukor kell és kb 2 csipet só. Ezt is lehet magában is készíteni, de van, aki medvehagymát szór bele, vékony csíkokra vágva, de olvastam már újhagymásról és fokhagymásról is.

Én most az eredeti, édes változatnál maradok, persze az éppen-édesnél. Higgyétek el, húsvét hétfőn egy szelet sonkával és foszlós kaláccsal fogyasztva tényleg igazi ünnepivé változtathatjátok a reggelit!
(a receptet Maja barátnőmtől kaptam, náluk gyerekkora óta kerül a húsvéti asztalra sárga túró)

Ja, igen, és aki bizonytalan, az tegyen úgy, mint én: először készítsd el az 1 dl tej+1tojás+negyed teáskanál cukor+félcsipet só+pár pötty kikapart vaníliamagból álló kísérleti sárga túrót és ha megnyeri a tetszésedet, akkor mehet nagyban!

Hozzávalók:
1 liter tej
10 tojás
1-2 evőkanál cukor (ízlés szerint, én maradok az 1 evőkanálnál)
csipet só
reszelt citromhéj
1 vaníliarúd kikapart magja / 1 csomag vaníliás cukor
(esetleg pár csepp citromlé)

A tejet felforraltam, közben egy másik tálban felvertem a tojásokat, hozzáadtam a sót, cukrot, vaníliát, citromhéjat és laza mozdulatokkal összekevertem. Aki szép sárga, egységes túrót szeretne, az verje sokáig és habosra, de aki szeretné, hogy legyenek benne fehér darabkák is (nekem így jobban tetszik), az csak lazán keverje össze, nem kell, hogy a fehérje és a sárgája teljesen elegyedjen!

Majd a már felforrt tej alatt a legalacsonyabbra vettem a lángot és a tojásos keveréket óvatosan, folyamatos keverés mellett hozzácsorgattam. Ezután kb 7-8 percen át főztem, miközben egy villával kavargattam. Ez azért is fontos, mert a savó könnyebben ki fog csapódni, amikor a tojásos keverék felszívja a tejet. Amikor már a massza elég masszív lett és a savót is láttam mellette lötyögni, lezártam a gázt és a forró masszát egy textilpelusba öntöttem egy tál felett. Majd összefogtam a textilt és elkezdtem óvatosan csavarni. Az óvatosságom egyrészt annak szólt, hogy a túró tűzforró, másrészt nem szabad túltekerni, mert - akárcsak a házi sajt készítésekor - nem a kezem erejétől kell a savónak távoznia, hanem a felakasztott massza a saját súlyától - és persze kis nyomástól - csöpögteti ki magából a savót. Ha túltekerjük a kis golyóbisunkat, előfordulhat, hogy a teteje morzsalékos lesz, így viszont kb másfél óra lecsepegtetés után szépen összeáll és a szeletelésnél is egyenletes lesz az állaga.

Szóval a textilben lapuló sárga túrót enyhén megcsavartam, majd a tetejét lekötöttem és felakasztottam, alá persze tálat helyeztem, hogy a savónak legyen hova csepegnie.
Kb másfél óra múlva leszedtem és a hűtőbe tettem.

Persze nem bírtam ki, hogy fel ne vágjam és mit is mondhatnék: ez valami isteni! Volt itthon pár szelet sonkám, együtt haraptam bele a különleges húsvéti csemegébe és hmmmmm,  ezt bizony nem tudom elmondani: ki kell próbálni!

Nem tudom, nálunk hány órát fog megérni - napokban nem is gondolkodom, olyan finom - de 3-4 napig biztosan eláll. Kérdés, hogy vajon kinél ?! :-)

Forró vaníliás fehércsokoládé karamellizált pillecukorral

Napok óta esik a hó....megint. Én meg itt gubbasztok a nappaliban, a finom meleg lakásban, mégis jól esne valami forró ital. Mondjuk egy forró csoki. De most nem a sötét, étcsokoládés ízre vágyom, hiszen nemsokára itt a húsvét, inkább valami világosabb, fényt sejtető, tavaszi napsütést előcsalogató vidám forró csokoládéra.
Legyen fehércsokoládéból, és legyen benne pár vidám, fekete szemcse egy illatos vaníliarúdból. És persze jöhet az elmaradhatatlan pillecukor, de most én is megsütöm, mint az amerikaiak. Így teljes a kép, ezen a szép, tavaszi hóeséses délutánon!

Hozzávalók:
2 dl tej
1 dl tejszín
120 gramm fehércsokoládé
fél vanília kikapart magjai
pillecukor

A tejet és a tejszínt beleöntöttem egy kis lábosba és egészen forróra hevítettem. Majd a tűzforró tejbe beletördeltem a fehércsokoládét és belekapartam a vaníliamagocskákat, hagytam kb fél percig pihenni, olvadozni, majd kézi habverő segítségével alaposan elkevertem, amíg minden kis darab csokoládé el nem olvadt benne.
Közben, egy bambuszrúdra húztam egy pillecukrot és a tűzhely lángja felett minden oldalát megpirítottam, vagyis hagytam megkaramellizálódni. (óvatosan, mert ha a tűzhöz közel tartjuk, nagyon könnyen megéghet!)

Ezután egy szép pohárba töltöttem a forró csokit, és belemártogattam a pillecukrot, majd az ablakból a hóesést figyelve elkortyolgattam az én tavaszváró forró csokimat!
(ínyencek kevés tojáslikőrt is belekeverhetnek, igazi húsvéti forró alkoholos ital az eredmény)

Mandarinos muffin étcsokoládé darabkákkal

Mit tegyen az ember lánya, ha rettenetesen savanyú mandarint vesz, mert kívülről olyan szép? Hmmm, süssön belőle finomat. Nekem sikerült 2 kiló mandarint vennem, úgyhogy akadt alapanyag bőven. Elsőnek úgy gondoltam, valami jó kis citrusos süti kéne és mivel a répás muffinjaim osztatlan sikert arattak, már döntöttem is: a mandarin egy része muffinban végzi. (egy másik részéből nemsokára mandarinos máglyarakást készítek, de erről talán holnap)

Szóval vettem egy alapreceptet, kicsit átvariáltam és már kész is volt a tészta. Íme a recept, aki szereti a savanykás sütiket, annak ez nagyon be fog jönni!

Hozzávalók:
35 dkg liszt
15 dkg cukor
5 dkg apróra vágott étcsokoládé (én 60 %-osat használtam)
1 csomag vaníliás cukor
fél csomag sütőpor
csipetnyi fahéj
csipet só
0,5 dl tej
2 dl mandarinlé (nekem ez 4 mandarin kifacsart levéből jött össze)
1 citrom leve
1 tojás
fél citrom reszelt héja
fél mandarin reszelt héja

A száraz hozzávalókat (azaz a lisztet, sütőport,cukrot, vaníliás cukrot, fahéjat, sót, étcsokoládét) alaposan összekevertem, majd hozzáadtam a tojást, a tejet. Ráfacsartam az 1 citrom levét, beleöntöttem a mandarinlét, majd ráreszeltem a mandarin- és citromhéjat (ami vagy kezeletlen, vagy nagyon alaposan, kefével dörzsölt és megmosott citromé és mandariné), majd egynemű masszává kevertem. Akkor jó az állaga, ha kicsit nyúlós, amolyan nokedlitészta jellegű.
Na, ekkor kibéleltem a muffinsütő formámat papírkapszlikkal, mindegyikbe szedtem a tésztából kb a kapszli háromnegyedéig és 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöttem.

A muffinokhoz - a még citrusosabb hatás érdekében - készítettem mandarinszószt, azaz 4 evőkanál cukrot 1 evőkanál vajon hagytam karamellizálódni, majd ráfacsartam 1 mandarin levét és addig kevergettem, amíg sűrű szósszá nem vált.
Ezzel a finom mandarin-mártással locsolgattam a muffinokat.

Jó étvágyat hozzá!

GBT, azaz gasztroblogger találkozó Nagykovácsiban

Fél 12-kor csörgött a telefonom. Era, a Sütök-Főzök bloggere szólt, hogy már csak pár perc és itt van értem kocsival. Férjuram kezembe nyomta a két tálca finomságot, és elindultam a parkolóba. Nemsokára feltűnt a "földszínű zöld" fémjelzésű Punto, benne Era és szakács párja, Pisti. Irány  Keleti, az Édességrajongók nagyasszonyáért, Rubin Gabyért. Percre pontosan érkeztünk, vörös haj megvan, csinos lány megvan, földzöld kocsiba beül és irány Nagykovácsi. Útközben persze ment a csicsergés, szegény Pisti megbánta, hogy bevállalta a sofőrködést. Vajon mi lehet rosszabb három nő csicsergésénél? Hát három gasztroblogger nő csicsergése, szakács füllel hallgatva!

Fél 1-kor elhaladtunk a Rézangyal Pálinkaház előtt, majd Era kapcsolt, hogy itt lesz a Villa Neo, így fordultunk és irány vissza.
Óvatosan lépkedtünk a befelé vezető úton, majd bent egy nagymosolyú, kedves hölgy, ez bizony Györgyi, alias Janka, a Csak, mert szeretem blog írója. Szegényem szabadkozott, hogy ne puszilgassuk, mert fája  torka, de kit érdekel, ha végre találkozunk:-)
Férjével fantasztikusan hangulatos éttermet visznek, ami nyáron igazi romantikus paradicsom lehet! Gabyval, a többiek érkezéséig ki is mentünk fotózni, muszáj lesz nyáron visszatérni.
Majd visszatérve az étterembe, mindenki szorgosan kipakolta a finomságát: Gaby kókuszimádatához hűen isteni kókuszdió süteménnyel készült (még kérek, mééég), Era illatos finomságos ibolyás-citromos korongokat hozott (receptet, plíííz!), Györgyi krumplis pogácsát sütött (saját bevallása szerint rusztikusan), majd előrukkolt a különlegességgel, a répatatárral. Ezt húsvétkor muszáj lesz megcsinálnom, az íze, mint a tatár bifszteké, de az alapja répa. Csorgó nyállal álltunk és vártuk, hogy megérkezzenek a többiek és végre kóstolhassunk.

Rubin Gaby kókuszdió sütije

Sass Era citromos-ibolyás korongjai

Györgyi - alias Kovács Janka - répatatárja

Aztán Hedonista barátunk telefonált, aki ugyan állítása szerint csak műkedvelő, ezt az állítását a délután folyamán többen is megkérdőjeleztük. Szóval Péter is befutott az ő Sárájával és hatalmas kosarakkal, hűtőládákkal: 50 emberre készültek ők. Volt itt kékrák, tigrisrák, húsgolyó gőzölve és kisütve, hozzá 3 féle mártogatóssal. De ne gondoljon senki egyszerű mártogatósra, Péter ezt sem bírta a véletlenre: volt itt csodás málnaecetes-korianderes, mogyorós-kókusztejes és zöldteás-citromos finomság is, mindegyik remekül passzolt a húsgolyókhoz, amikbe Péter "vicces" édeslevelet csempészett.

Hedonista pandanos coco cotta

Hedonista húsgolyók

Hedonista mártogatósok

Hedonista "furanövények"

Hedonista kékrák

Hedonista tigrisrák

Persze nem felejtett el különlegesebbnél különlegesebb fűszer- és nemfűszer növényeket is hozni, mutatni, kóstoltatni, ajándékozni.
És természetesen nem maradhatott el az édesség sem: coco cottát készített pandan levéllel, azaz panna cotta helyett kókusztejes cottát alkotott, aminek zöld színét a pandanlevél adta. És ami még feldobta, az a tetején csücsülő karamell volt, hmmm,isteni!

Majd befutott KisIldi, amolyan kisildis imádnivaló belépővel. Azonnal szorgosan pakolászta a csodás lekvárjait: volt itt chilizselé (még egyszer köszönöm, párom üzeni, hogy istennő vagy!), gyümölcsös zakuszka (amit szinte minden jelen lévő meg akar majd csinálni) és diós padlizsánlekvár, ami édes és mennyei volt. Persze Ildi hozott magyarázkodós brióst is, ami azért lett magyarázkodós, mert nem a saját kemencéjében készült, így szerinte nem olyan jó, szerintünk meg csak simán isteni és fantasztikus volt. Még jó, hogy ő máshol is így tud sütni:-) És akkor még pakolt és pakolt, merthogy hozott halvát és lokum rahatot, csak úgy, ajándékba, aki kapja marja alapon. Mi meg csak álltunk ott, teljesen elalélva, hogy még mi vár ránk :-)

KisIldi briósa

KisIldi csoda lekvárjai és kencéi

Alig tudtunk felocsúdni, már be is lépett Dina, a "csak egy kis egyszerű" répatortájával, amin "csak pár egyszerű" marcipános töltött répa hevert. Mindenki őrült kattintgatásba kezdett, fényképhegyek, gasztrobloggerek vagyunk, vagy mi?! :-) És végre megkóstolhattuk Dina saját készítésű marcipánját is, be kell valljam, nagyon finom, nagyon jól formázható és persze ég és föld a bolti és a Dina-féle marcipán! De ez nem is volt kérdés:-)

Dina répatortája

És ezt még lehetett fokozni: befutott Praliné Paradicsom és Nyammm, azaz Zsuzsi és Zsófi és csak úgy ontották a finomságokat.
Én már csak pislogni mertem, és rengeteget nyelni és imádkozni: kezdjünk már kóóóóstolni!!!
Zsuzsi csodás bonbonjai felülmúlhatatlanok voltak, próbálom felidézni, elnézést, ha valamelyik nem szerepel a felsorolásban: volt itt konyakmeggyes, málnakrémes, epres-rozmaringos, narancsos-chilis, zserbon, és hozott Zsuzsi raffaellot és ferrero rochet is. Na, és persze a nagy kíváncsiságom tárgyát: karamellizált fehér csoki táblácskát, lehelletnyi tibeti sóval meghintve. Hmmmm, még a Földön vagyok, emberek? Vagy meghaltam a sok nyeldekléstől és a Mennyország kapuján leskelődöm?

Praliné Zsuzsi karamellizált csokoládé táblácskái

...és Zsuzsi bonbonjai :-)

Éééés ezzel még mindig nem volt vége. Nyammm megadta a végső döfést olvadós csokitortájával (atyaúristen, ezt minden nap akarom!!!), és előző napi tanfolyamon készített, csodás díszítésű muffinjaival.

Nyammm muffinjai

Nyammm csodás csokitortája

Befutott a Saját levében blog írója is, hú az a fetás tésztakosárka és a baconos csavart tészta annyira finom volt, hogy még mindig a számban érzem az ízét. Persze szabadkozott ő is, hoyg ez csak egy kis semmiség, meg egyszerű, meg nem is nagy dolog, de higgyétek el, minden nagyon finom volt!

"Saját levében" töltött kosárkái

"Saját levében" baconos csavartjai

És jött még két ismert név:Pixie Pie és Colors in the Kitchen blogíró hölgyek is fantasztikus süteményekkel készültek.

Pixie Pie muffinjai

Pixie zseniális, 80 %-os étcsokoládés-macaronos tetejű minimuffinja versenyzett szintén saját készítésű, mogyoróvajas-krémmel díszített minimuffinjával. Colors in the Kitchen annyira csokis , annyira finom kekszet készített, hogy ha nem készítem el hamarosan én is, férjúr fejemet veszi, szóval köszi :-)

Colors is the kitchen mennyei csokis keksze

Ezzel teljessé vált a létszám, ezután vad kóstolgatás, mély nyammogás, hümmögés, csodálkozó-álmélkodó "óóóó", és ájuldozó "húúú" töltötte be a termet.
Majd, pocakunkat megtöltve végre igazi, "mintha ezer éve ismernénk egymást" beszélgetés vette kezdetét.
Fantasztikus találkozó volt, aminek pont az adta meg a meghitt és baráti hangulatát, hogy nem voltunk sokan!
Remélem egyre gyakrabban csinálunk ilyen összejöveteleket, mert ez bizony nem csak egy gasztroblogger, hanem sokkal inkább baráti és szórakoztató (természetesen gasztro)találkozó volt!

Köszönöm Nektek, kedves Barátaim!

( És hogy én mit vittem? Fügés kekszet és paradicsomos-olívás csigát :-)

Lazac ropogós burgonyaköntösben, póréhagyma mártással.

Hmm, megint egy hangzatos név, és ez most tényleg egy kicsit bonyolult ételt takar, de tényleg csak kicsit bonyolult ám.
Gordon Ramsey "Mennyei halételek" című könyvében találtam ezt a receptet, és nem csalódtam benne! Életemben nem ettem ennyire finom lazacot: szaftos, omlós, ízes, egyszóval mennyei!
Ha nem akartok kínlódni a burgonyaköntössel, akkor szerintem próbáljátok ki anélkül, sima sült krumpli körettel. A lényeg úgyis a finom, "medium" lazacsteak-en van! És azt bizony semmi sem bírja beárnyékolni!

Hozzávalók:
4 db 150 grammos lazacszelet
2-3 nagy,  hosszú burgonya
100 gramm vaj
2 evőkanál olívaolaj

A póréhagyma mártáshoz:
2 póréhagyma nagyon apróra vágva
2 evőkanál olvasztott vaj
1/2 teáskanál currypor
4 evőkanál száraz fehérbor
200 ml tejszín
só
bors

A lazacszeleteket sóztam, borsoztam, majd félretettem. A burgonyákat meghámoztam, majd éles késsel szinte papírvékony szeleteket vágtam belőle (ezt akár zöldséghámozóval is elvégezhetjük). Érdemes olyan szeleteket vágni, amik szinte beborítják a lazacot. Nekem egy lazacfilé szelethez 2-3 vékony burgonya kellett, hogy bele tudjam tekerni.
Miután a burgonyaszeletek megvoltak, egy serpenyőben felolvasztottam a 100 gramm vajat, amihez 2 evőkanál olívaolajat is adtam, hogy ne égjen meg könnyen. Majd közepes lángon mindegyik burgonyaszeletet megmártottam a forró vajban és kb 2 percig sütöttem, de vigyáztam, nehogy színt kapjon. Éppen, csak meg kell puhulnia a vajban. Majd a vajból kivéve hagytam kicsit hűlni, ezután pedig körben rátekertem a lazacszeletre 2-3 burgonyacsíkot úgy, hogy teljesen körbe legyen véve a hal.
Majd betettem a hűtőbe 1 órára a csomagocskákat. Mielőtt letelt volna az 1 óra, kivettem és megkentem olvasztott vajjal mindegyik csomagocskát, majd visszatettem még pár percre, hogy rádermedjen a burgonyacsíkokra a vaj.

Ezalatt az 1 óra alatt elkészítettem a póréhagyma mártást. Egy lábasban felmelegítettem 2 evőkanál vajat és alacsony lángon megpároltam benne az apróra vágott póréhagymát. Amikor a hagyma már puhává vált, hozzáadtam a curryt és alaposan elkevertem. Majd jöhetett a 4 evőkanál bor, amivel 2 percen át tovább főztem a hagymát.
Végül sóztam, borsoztam, beleöntöttem a tejszínt és kb 5 percen át gyöngyöztettem, amíg a mártás be nem sűrűsödött.

Ezután már csak a lazacszeletek voltak hátra: kivettem a csomagokat a hűtőből, majd egy nagy, tapadásmentes serpenyőt felhevítettem. Amikor elég forró volt, beletettem a lazaccsomagokat és mindkét oldalát 3-3 percig sütöttem, amíg a krumpli aranybarna színűvé nem vált. Majd papírtörlőre szedtem, ez felitatta a felesleges zsiradékot.
 Tálaláskor a póréhagyma mártásra halmoztam a lazac-csomagot.

Jó étvágyat hozzá!

Gravlax

Nagyon szeretem Gordon Ramsey "Mennyei halételek" című szakácskönyvét. Gyakran lapozgatom, közben álmodozom arról, hogy egyszer majd az összes benne lévő ételt elkészítem. Addig is próbálok olyanokat választani, aminek az alapanyagához könnyen hozzáférek. Ilyen például a lazac.  A halasomnál csodaszép, friss lazacfilét kaptam, nem volt kérdés, hogy az egyik feléből a régen áhított gravlaxot fogom készíteni. Ez egy sóban pácolt lazacszeletet eredményez, amivel igen gazdaságosan ki lehet váltani a boltban vásárolt és felettébb drága füstölt lazac filét. Ízre szinte ugyanolyan, de csak szinte, hiszen házilag érlelni sokkal finomabb, és ha az ember lányának van otthon füstsója, vagy füstaromája, akkor a füstölt ízhatás is igen könnyen elérhető!
Tudom, nem olcsó mulatság egy lazacfilé, de ha sikerül hozzájutnotok friss szelethez, próbáljátok ki a gravlaxot, nem fogtok csalódni!

Hozzávalók:
500 gramm friss lazacfilé
40 gramm nagyszemű só (kevés füstsót lehet bele keverni)
12 gramm kristálycukor
1 evőkanál durvára őrölt feketebors


A lazacfilét megszabadítottam a bőrétől, vigyázva, hogy a húson lévő barna réteg a lazacfilén maradjon, és kihúzkodtam belőle a szálkákat (én egy felesleges szemöldökcsipeszt használok hozzá). Majd egy tálkában összekevertem a sót,a cukrot és a borsot (és lehet még hozzá friss kaporlevelet is keverni),  és alaposan a lazacba dörzsöltem, minden oldalról. Majd egy akkora tálba, amiben kényelmesen elfér, elfektettem a lazacfilét, szorosan letakartam frissentartó fóliával, majd rátettem egy tálat, ami elfedi a halat és az egész tetejére egy súlyt  helyeztem.

24 órán át hűtőben érleltem (vannak, akik 48, 72 órára esküsznek, de már 24 óra alatt is bepácolódik a hal), majd lepakoltam róla a súlyt, leöntöttem róla az összegyűlt sós levet, hideg víz alatt alaposan lemostam, végül papírtörlővel szárazra töröltem.
Ezután éles késsel vékonyan felszeleteltem és már tálaltam is.
Akár pirítóson, akár salátákhoz, vagy csak magában ízlelgetve is csodálatos finomság!
Hűtőben jópár napig eltartható, természetesen lezárt edényben.

Tapenade

Hogy mi is az a tapenade? Egy dél-francia (egészen pontosan provence-i) olívabogyó pástétom, melyet sokféleképpen lehet ízesíteni.
A "tapeno" szó kapribogyót jelent, így már lehet is sejteni, hogy az olívabogyó mellett a kapribogyó is szerephez jut ebben az isteni krémben.
A hozzávalókat vagy mozsárban vagy botmixerrel érdemes összetörni, de vigyázzunk a botmixerrel, ne legyen teljesen pürés a krém, maradjanak benne darabkák is.
Pirítóson tálalva egyenesen mennyei eledel, pláne, ha akad még mellé egy pohár vörösbor...hmmmm.

Hozzávalók:
180 gramm fekete olívabogyó
2 evőkanál kapribogyó
80 ml olívaolaj
1 szardellafilé
bors
1 gerezd fokhagyma

Az összetevőket alaposan összezúzzuk, esetleg pár csepp citromlével is ízesíthetjük, majd grillserpenyőben, kevés olívaolajon megpirított pirítóssal tálaljuk.

Ugye milyen egyszerű! Próbáljátok ki, aztán kérek beszámolót is! :-)

Édesköményes rizottó

Csodaszép édesköményt vettem a piacon és gondoltam, most nem hús vagy hal mellé készítem el, hanem legnagyobb kedvencemet, a rizottót fogom dúsítani vele. És nem bántam meg a döntést, férjuram teljesen odavolt tőle, hogy ez mennyire finom és máskor is készítsek ilyet! A gyerekek pedig csak falták és falták és folyton mondogatták, hogy "Anya, ez nagyon finom!"
Nem is húzom az időt, következzen a legújabb rizottó-szerelem receptje!

Hozzávalók:
1 édeskömény gumó
1 kávéskanál őrölt kömény
1 kis fej hagyma
1 evőkanál olívaolaj

4 nagy marék rizottó rizs
1 liter húsleves alaplé
30 gramm vaj a sofrittohoz
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl száraz fehérbor
50 gramm vaj a pihentetéshez
10 dkg reszelt parmezán sajt a pihentetéshez


Először az édesköményt csináltam meg, a hagymát apróra vágtam és az olívaolajon puhára pároltam. Majd az apró kockákra vágott édesköményt hozzáadtam, csipet sóval és 1-2 tekerés borssal, no meg az őrölt köménnyel fűszereztem és a legalacsonyabb lángon, fedő alatt hagytam párolódni kb 15 percet. Azért folyamatosan nézegettem, nehogy leégjen. (Ha nagyon nincs alatta már semmi folyadék, akkor érdemes 1-2 kanálnyi vizet ráönteni és így párolni tovább) Amikor eltelt a negyed óra, lezártam alatta a gázt és félretettem.

A vöröshagymát, fokhagymát apróra vágtam, és 30 gramm vajon, valamint 2 evőkanál olívaolajon, lassú tűzön kb 10 perc alatt puhára pároltam (de nem pirítottam).
Ehhez az úgynevezett "sofritto"-hoz adtam a rizst,  amit nagy lángon szépen megkapattam, amíg a rizsszemek elkezdtek átlátszóak lenni. (ez kb 2 perc)
Majd közepesre vettem a lángot, hozzáöntöttem a fehérbort és hagytam, hogy a rizs magába szívja.
Ezután az előre elkészített, de a rizottókészítés alatt folyamatosan forrón tartott húsleves alaplevet merőkanalanként adagoltam a rizshez, mindig megvárva, hogy magába szívja az értékes levet. Közben finoman, lágyan kevergettem, masszíroztam a rizsszemeket, hogy minél krémesebbé váljon a rizottó.
10 perc rizottófőzés után hozzáadtam a már megpárolt édesköményt és ezzel együtt folytattam a rizottó főzését, így az édeskömény a rizottó alaplével együtt fog teljesen megpárolódni.
Kb 20 perc alatt "al dente" lett (azaz a rizs kicsit roppanós maradt), ekkor elzártam alatta a gázt és hozzáadtam az 50 gramm vajat és a kevés parmezánt. Fedővel lefedve 3-4 percig hagytam olvadni, végül, a fedőt levéve a rizottóról, alaposan összekevertem.

Aki merészebb, próbálja ki ricottával vagy friss kecskesajttal megszórva, így is nagyon ütős és finom rizottót kapunk!