2013. szeptember 30.

Karamellszószos-almás sajttorta

Lassan egy éve, hogy megláttam ezt a csodálatos tortát Trollanyunál és már akkor elhatároztam, hogy elkészítem. Aztán elfeledkeztem róla és nyáron jutott eszembe, amikor megláttam ugyanezt a finomságot Tellercake konyháján.
Most pedig eljött a szeptember vége, amikor is férjem, kisebbik fiam, anyósom, sógorom és sógornőm is 1-2 hét különbséggel ünneplik a születésnapjukat, így a minden évben szokásos "mindenki szülinapjára" elkészítettem ezt a mennyei tortát.
Alapvetően nem változtattam komolyabban semmin, csak az alapanyagok mennyiségén, mert nekem 26 centis tortaformám van. Így nálam a folyós karamell réteg vékonyka volt (nem volt baj, mert a torta így is édes lett), az almaréteg 3 szelet magas volt, a sajttorta réteg lett a legvastagabb, végül a tejszínhab koronaként csúcsosodott eme sütiköltemény tetején.
Mindenkinek ajánlom, feleannyira sem macerás, mint ahogyan hangzik. És ennek az ősznek igazán méltó ünneplése, ha a család elé tesszük a karamellás-almás sajttortát.
(azt már csak nagyon halkan súgom, hogy olyan családtag is evett belőle, aki nagyon nem szereti a karamellt, de erre a tortára még ő is azt mondta, hogy isteni!)

Hozzávalók:
a tésztához:
300 gramm darált keksz
150 gramm olvasztott vaj

karamellszószhoz:
500 gramm cukor (én most nádcukrot használtam)
180 gramm vaj
2,5 dl tejszín
3 nagy csipet só (aki nem szereti vagy fél a sós karamelltől, az csak egy kis csipettel tegyen)

almás réteghez:
4 zöldalma
20 gramm vaj
1 evőkanál cukor (én ezt el is hagytam, mert a karamell bőven kiegészítette a zöldalma savanyúságát)

sajtkrémhez:
500 gramm mascarpone
1 dl tejföl
1 dl tejszín
70 gramm porcukor
1 vaníliás cukor
1 evőkanál citromlé
2 egész tojás
1 evőkanál étkezési keményítő

50 gramm dió/mogyoró/mandula apróra törve, vagy szeletelve

200 ml habtejszín
1 evőkanál porcukor

Elsőként a karamellszószt készítettem el: a cukrot hagytam felolvadni alacsony lángon (de vigyáztam, nehogy megégjen), majd hozzáadtam a sót, a vajat és a tejszínt (óvatosan, apránként, mert förcsög, prüszköl) és addig kevergettem, amíg selymes karamellszószt nem kaptam. Előfordulhat, hogy a már elolvadt cukrot a hozzáadott tejszín újból összekapja, azaz bekeményedik, de nem kell megijedni, pár perc kevergetés után a cukor újból elolvad és sűrű, selymes szószt kapunk.

Ezután megpároltam az almákat is, azaz először minden almát megpucoltam és kimagoztam, végül félujjnyi szeletekre vágtam. A vajat megolvasztottam, rádobtam az almaszeleteket és hagytam kicsit megpuhulni (nem kell túlságosan puhának lenni, nekem belül kicsit ropogós maradt.). Aki szeretné, cukrozza meg, mert a cukor a párolás közben majd szépen az almára karamellizálódik. Mi jobban szeretjük a savanykás ízeket, így én csak simán pároltam az almát. Amikor kész lett, egy tálra szedtem és hagytam kihűlni.

Harmadik lépés a tészta elkészítése és tortaformába való besimítása volt. A daárlt kekszet egy villa segítségével alaposan összekevertem az olvasztott vajjal, majd a tortaforma aljába szórtam. Egy pohár segítségével a tésztát elegyengettem úgy, hogy a tésztából jusson a torta szélére is. EZt olyan magasra csináltam, hogy a perem alatt kb fél ujjnyi hely maradt csak. Nagyon óvatosan betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe és 10 percig elősütöttem.

Miközben a tészta sült, egy robotgép táljába beleöntöttem a mascarponét, a tejfölt, a tejszínt, a keményítővel összekevert porcukrot és a vaníliás cukrot. Ráfacsartam az evőkanálnyi citromlét, belevertem a 2 tojást és habverővel alaposan összekevertem. Nem baj, ha kicsit habos lesz, mert a végén, ha kisül és buborékos lesz, a tetején lévő tejszín úgyis eltakarja a göröngyöket.

Miután a 10 perc letelt, kivettem a sütőből a tésztaalapot, megvártam, hogy kicsit kihűljön, majd elsőként egy ujjnyi réteg karamellszószt öntöttem az aljába.
Erre szórtam a szeletelt törökmogyorót, majd ráhalmoztam a párolt almaszeleteket.
Végül ráöntöttem a sajtkrémet és visszatoltam a sütőbe 30 percre.
Fél óra után lezártam a sütőt, kivettem a tortát - nem kell megijedni, a közepe még remegős lesz, de kihűlés után megszilárdul - és félretettem hűlni.
Miután már kihűlt, 1 éjszakára betettem a hűtőbe. Másnap keményre vert tejszínhabbal és a megmaradt karamellszószból pár kanállal díszítettem. Kevés szeletelt mogyoróval is megszórtam, csöppet sem ártott neki.

2013. szeptember 26.

Gorgonzolás füge sonkaköntösben

Pár napja gorgonzolás fügés pitét készítettem és maradt még füge is , sajt is. Szétnéztem a neten, hátha találok valami újat és lőn. Györgyi, a Csaak, mert szeretem blog szerzője a napokban szintén fügés finomságot , kéksajttal és sonkával grillezett fügét készített, így "loptam" az ötletet és én is elkészítettem ezt a mennyei előételt - sütőben.
Györgyi, köszönöm, ezt még sokszor el fogom készíteni (amíg csak van lila füge a boltokban)
Férjuram és a gyerekek befalták szinte még az én adagomat is, alig tudtam megmenteni egy íncsiklandó fügécskét. Legközelebb dupla adaggal csinálom :-)

Hozzávalók 2 személyre:
6 db lila füge
kb 10 dkg gorgonzola sajt (olasz kéksajt)
6 szelet füstölt erdei sonka
balzsamecet

A fügéket a tetejükön átlósan bevágtam, de nem vágtam végig, különben szétesik. Ebbe a kis vájatba tettem a gorgonzolából (jól beletömködtem a puha sajtot), majd mindegyik töltött fügét körbetekertem a sonkával és mivel nekem nem ért körbe, egy fogpiszkálóval fogtam össze a sonkát a fügével.
Majd 200 fokra előmelegített sütőben kb 10-12 percig sütöttem.
Tálaláskor kevés savanykás balzsamecettel meglocsolva egészítettem ki  az édes füge, a sós sonka és a kesernyés kék sajt fantasztikus ízét. Igazi ízorgia a javából!


2013. szeptember 25.

Citromos pavlova joghurtos málnaszósszal

Minap belebotlottam Jamie Oliver 30 perces ételkészítési műsorába és ott láttam meg ezt a hihetetlenül egyszerű desszertet> Hozzáteszem, neki kicsit gyorsabb volt, mint nekem, hiszen Angliában van készen kapható mini pavlova (azaz habcsók) tortácska és citromkrém (lemon curd) is készen kapható. Nekem ezeket külön kellett megcsinálnom, de a végeredmény egy fantasztikusan finom, édes-citrusos-málnás desszert lett, ami tökéletes minitortácskának bizonyult férjem születésnapjára.

Hozzávalók 6 minitortához:
1 adag pavlova krém
lemon curd
50 gramm görög joghurt
100 gramm málna (vagy bármilyen friss gyümölcs, pl áfonya)
pár szem friss málna a díszítéshez

A pavlovához elkészítettem a krémet, azaz 3 tojásfehérjét 1 csipet sóval felverem félkeményre, majd hozzáöntöttem az 1 kávéskanál vaníliakivonatot és az 1 teáskanál ecetet és tovább vertem, amíg kemény nem lett. Majd a 200 gramm porcukor és 1 evőkanál étkezési keményítő keverékét evőkanalanként hozzáadtam, minden hozzáadott kanál után várva kb 20 másodpercet, hogy a habverő egyenletesen elkeverje a porcukrot. Amikor az utolsó kanál cukrot is hozzáadtam a kemény habhoz, még hagytam kb fél percig pörögni a habverőt, majd leállítottam. Egy masszív, fényes habot kaptam végeredményül.
Egy tálcát sütőpapírral leterítettem és a sütőpapírra 6 kört rajzoltam egy pohár segítségével, majd a habcsók-krémet egyenlően elosztottam úgy, hogy mindegyik habcsókocska szélét egy kanál segítségével kicsit feltupíroztam, hogy később, sülés után a közepén legyen egy kis mélyedés, amibe belehalmozhatom a krémeket.
A tortácskákat 140 fokos sütőben kb 60 perc alatt készre sütöttem, de odafigyeltem, hogy ne kezdjen el barnulni.

Amíg a torta sült, a lemon curdot elkészítettem ÍGY. Majd következett a joghurtos-málnás öntet: a málnát egy edénykébe tettem, villával összetörtem és a joghurtot óvatosan, hanyagul beleforgattam, de nem kevertem össze teljesen, hogy a krémnek márványos hatása legyen.

Miután a tortácskák kisültek, hagytam kicsit hűlni, végül először 1-1 evőkanál lemon curd-öt szedtem mindegyik tortácska közepébe, ennek a tetejére halmoztam a joghurtos málnaszószt és a végén pár szem friss málnával díszítettem.

2013. szeptember 23.

Gorgonzolás fügés pite erdei sonkával

Vasárnap habzsidőzsi volt. Hétközben ünnepeltük férjem szülinapját, de vasárnap vendégek jöttek és újra hepibörzdéj volt a konyhában. Nagyon nem is kellett törni a fejemet, mi is legyen a menü: szombaton az Aldiban csodás lila fügét lehetett kapni, mellé dobtam gorgonzolát (olasz kéksajt-féleség) és sonkát, ebből nagy baj nem lehet (és már tavaly is bejött ez a hármas ízkombináció).
Úgyhogy az előétel már meg is volt: leveles tésztán fogom megsütni a sok finomságot, csak úgy rusztikusan, azaz hanyagul rádobálva.
Nos, aki teheti készítse el, mert mennyei. Tálaláskor cseppnyi mézet is csorgattam a sült fügékre, hmmmmmm.

Hozzávalók 4 személyre:
1 zacskó előre kinyújtott leveles tészta
1 csomag erdei sonka
1 csomag gorgonzola sajt
10 érett lila füge
kevés méz
1 felvert tojás

A leveles tésztát kivettem a csomagolásból és a gyárilag az alján lévő sütőpapíron hagyva szépen kitekertem. Majd elkezdtem feldíszíteni: rátépkedtem a sonkát, rávagdostam kis darabka sajtokat és a végén ráültettem a negyedbe vágott fügéket. A tésztaszéleket lekentem a felvert tojással.
200 fokos sütőben kb 15 percig sült (amíg a tészta széle szépen meg nem pirult).
Tálaláskor pedig óvatosan megcsorgattam egy kevés mézzel a sült fügéket.
Jó étvágyat hozzá!

2013. szeptember 20.

Tatár beefsteak - a barbár előétel

A tatár bifsztekről mindenkinek az jut eszébe, hogy "fúúúúj, nyers hús".
Nekem az első találkozásom ezzel  a különlegességgel meghatározó volt és mivel igen eredményes volt  ez a találka, így nagyjából életre szóló szerelem lett belőle.
Amúgy sincs ellenemre a nyers hús, legyen az marha, csirke, hal (minden vágyam egy hatalmas sushi-zabálós este), de meg szoktam csócsálni a nyers májat is:-)))
Így tehát egy csöpp ellenérzésem sem volt ezzel az étellel kapcsolatban.
Ráadásul, ha jól van elkészítve, megfelelő pácolást kap, akkor egy laikusnak el sem kell kezdeni magyarázkodni, hogy nyers húst eszik:-)

A hozzávalókat kicsit nehéz lesz pontosan megadni, mivel én a bifszteket folyamatos kóstolásokkal szoktam igazán tökéletessé tenni, de azért megpróbálkozom egy körülbelüli mennyiség megadásával.

Hozzávalók 6 személyre:
500 gramm marhahús (legjobb a bélszín, de én hátszínt szoktam venni-talán ez is megfelel)
1 fej nagyon apróra vágott vöröshagyma
2 gerezd fokhagymanyomón átpréselt fokhagyma
só, bors
mustár
ketchup
fűszerpaprika
worchestershire szósz

Először is a marhahúst, miután megtisztítom a felesleges hártyáktól, alaposan bedörzsölöm mustárral, majd beleteszem egy kis edénybe és leöntöm olajjal az egészet. Ezt a bepácolt husit legalább 2-3 napig tartom a hűtőben, majd letörölgetem róla az olajat és kétszer is ledarálom a húsdarálón.
TIPP: a piacon néhol lehet kapni kétszer darált marhahúst hátszínből. Ha nincs idő napokig pácolni, akkor ez is megteszi.
A darált húshoz hozzáadom a vöröshagymát (aki nem szereti túl hagymásan, elég, ha fél fejjel ad hozzá), fokhagymát, majd ízlés szerint sózom, borsozom és folyamatos kóstolás mellett teszek hozzá mustárt és ketchupot (mindig csak 1-1 kiskanállal). Villával zúzva, nyomkodva keverek össze minden hozzávalót. Amikor már jól összeállt a massza, adok hozzá 1 teáskanál fűszerpaprikát (lehet csípős is, ha valaki azt szereti), és 1 teáskanál worchestershire-szószt.
Még egyszer alaposan összekeverem, majd pár órára a hűtőbe teszem.
Tálalás előtt közvetlenül belekeverek 2 tojássárgáját. (csak annyi húshoz adjunk tojást, amennyiről biztosan tudjuk, hogy el fog fogyni. A sárgájával összekevert húst tilos eltenni másnapra!!!) Aztán hozzáadok diónyi puha vajat és megint jól összekeverem, hogy a sárgája és a vaj is teljesen elegyedjen a hússal.
Pirítós kenyéren kínálom!

2013. szeptember 18.

Marinált paprika csípősen és édesen

Jópár nap kihagyás után egy olyan receptet hoztam nektek, amit még bő 2 hete készítettem. Történt ugyanis, hogy kedves bloggerina ismerősöm, Sherpa mesélt legújabb alkotásáról, ami annyira jól sikerült, hogy azonnal mennie kellett a következő adag alapanyag beszerzőkörútjára. Ez volt bizony a marinált paprika, amibe azonnal beleszerettem.
Hozzáteszem, éveken át képtelen voltam akár csak az egészen picurit csípőset megenni, de ebben az évben megváltozott valami. Imádom a csípőset és az erőset egyaránt. Rajongok a kínai csípős savanyú levesért, reggelihez nekem KELL az erőspaprika. És rajongásomat csak tovább erősítette eme zöldség marinált változata!
Azért a gyerekek miatt megcsináltam az édes kápiapaprikás változatát is: osztatlan sikert aratva.
Persze sikerült megtalálni a számunkra leginkább ízletes fogyasztást is: magvas rozskenyeret megpirítottam kevés olívaolajon, majd házi krémsajtot kentem rá. Erre tépkedtem füstölt erdei sonkát, végül marinált erőspaprika csíkokkal koronáztam meg ezt az extra szendvicset.

Hozzávalók:
8 kápia paprika
8 hegyes erőspaprika
2 dl olívaolaj
1 dl fehérborecet
csipet só

Először elkészítettem a marinádot, azaz az ecetet, az olajat és a sót jól összekutyultam (az ecet és az olaj el fog válni egymástól, de felöntés előtt megint jól össze kell kutyulni és úgy önteni a sült paprikákra). Majd a paprikákat alaposan megmostam, megtörölgettem és először az édes paprikákat sütöttem meg minden oldalról 200 fokos sütőben, majd az erősek következtek. Külön tálba tettem őket sütés után és szorosan letakartam alufóliával, hogy saját gőzükben hűljenek ki. Ezután már könnyű volt szétnyitni, magokat kiskanállal óvatosan kikaparni és a héjról a paprikahúst óvatosan lehúzni. Az erőspaprikánál mindenképpen használjatok gumikesztyűt, mert betyárul csíp a kéz a pucolás utáni órákban, hiába minden sikálás :-)

Az erőspaprikák húsát és az édespaprikák húsát is külön-külön üvegekbe halmoztam (én még 1-1 gerezd fokhagymát is tettem rájuk) , majd leöntöttem a jól felkevert marináddal.
1 napra hűtőbe tettem, hogy jól megérjen, aztán elfogyott....pillanatok alatt.



Ui: az egyik üvegben maradt egy kevéske, de pár nap alatt (gondolom az ecet hatására) felforrt/megbuggyant/szénsavas íze lett, szóval tartósan eltenni én csak olajban javaslom, ecet nélkül.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...