2012. november 27.

Blogkóstoló 6. forduló: Hagymaleves


Egy új gasztroblogger játékra jelentkeztem Barbinál, ami arról szól, hogy kisorsolnak mindenkinek egy másik gasztroblogger társat, akinek az oldaláról tetszés szerint választhatunk valamilyen finomságot és azt megfőzzük, majd jól közzé is tesszük. Ebben a fordulóban annyit változott a dolog, hogy valami karácsonyra való ételt válasszunk ki. Én Béres Andi blogját kaptam, fantasztikus (és főként egészséges) receptekkel van tele, így elég nehéz volt választanom. A végén a sütőtökös süti és a hagymaleves között filóztam, de a végén mégis a leves mellett döntöttem. Egyrészt, mert ebben a hónapban már rengeteg süti és édességreceptet tettem közzé, másrészt a hagymaleves lehet akár igazi, finom karácsonyi leves is (a franciáknál mindenesetre az).

Hozzávalók:
4 fej vöröshagyma
1 evőkanál vaj
2 evőkanál olivaolaj
1 evőkanál liszt

(fehér)bors
szerecsendió
1 liter zöldségleves alaplé
fél liter tejszín
kenyér
10 dkg cheddar sajt

A vöröshagymákat megpucoltam, összevágtam, majd a vajon és olajon, fedő alatt elkezdtem párolni (kb 5 perc). Majd levettem róla a fedőt és kicsit magasabb lángon elkezdtem karamellizálni (a hagyma, a saját cukortartalma miatt nagyon szépen tud karamellizálódni és ez az íz adja meg a hagymaleves jellegzetes ízét), amíg kb 15-20 perc alatt szép aranyszínű nem lett. Folyamatosan kevergettem és figyeltem, nehogy odaégjen.
Majd rászórtam a lisztet, megkevertem, hogy ne legyen csomós és az egészet felöntöttem a zöldség-alaplével, végül hozzáadtam a borsot és a szerecsendiót. Hagytam felforrni, majd következett a tejszín, ezzel is összeforraltam és már kész is lett a finom hagymaleves.
Tálaláskor a tetejére melegszendvics sütőben megpirított kenyeret és a kenyerek közé olvasztott cheddar sajtot tettem.

Jó étvágyat hozzá!


2012. november 26.

Sörben párolt mézes-mázas malachasaalja

Tudom, van már nekem sült malac receptem (fokhagymás -rozmaringos malacsült), de ez most kicsit más!
A mélyhűtőben kutakodva találtam ma reggel ezt a kis darab hasaalját és igencsak megörültem neki! Nem kell vele sokat bíbelődni, gyorsan bepácolom, aztán párolom, kicsit pirítom és már kész is.
Éreztem is a számban az ízét, szóval kikaptam gyorsan, hadd olvadjon ki, amíg szokásos reggeli utamat járom: ovi, bolt, csajcsevej :-)
A páchoz már előre kitaláltam, hogy mindenképpen viszek bele egy kis pikánsságot: méz és gyömbér lesz a ma esti fegyverem! És bejött, de még mennyire, hogy bejött! Életem legfinomabb malacsültjét sikerült elkészítenem: omlós és hihetetlenül szaftos, ízletes húst borított a mézes-ropogós bőr. A malacka alatt pedig hagymás krumpli és savanyú káposzta emelték az est hősét hihetetlen magasságokba.

Hozzávalók:
1 szép darab malac hasaajla
0,5 liter sör
2 evőkanál méz
1 kg krumpli
2 fej vöröshagyma
6 gerezd fokhagyma
30 dkg savanyúképoszta
köménymag

a páchoz:
2 evőkanál olaj

bors
2 gerezd reszelt fokhagyma
reszelt gyömbér (kb 2 centis darab)
1 teáskanál mustár

Miután hazaértem, még várni kellett 1 órát, hogy a malac teljesen felengedjen. Szokásomhoz híven ezt a malacot is telenyomkodtam fokhagymával (késsel lukat fúrtam a húsba és a lukba beletoltam egy-egy gerezd fokhagymát) , majd alaposan bekentem a páccal. Egy tepsi aljára halmoztam a kockákra vágott burgonyát, amit meglocsoltam kevés olajjal, sóztam, borsoztam, pár szál rozmaringot is rádobtam és puszta kézzel alaposan összekevertem. A tetejére lazán szétszórtam 2 fej, csíkokra vágott vöröshagymát. A tepsi egyik oldalába pedig kb 30 deka, köménymaggal összekevert savanyú káposztát tettem.
Erre feküdt rá a malacka. Az egészet megöntöztem 3 dl sörrel és alufóliával letakarva 180 fokos sütőbe toltam röpke 2 órára.
Telt múlt az idő, közben a maradék 2 dl sört összekevertem 2 evőkanál mézzel. 2 óra elteltével a fóliát lekaptam a husiról, megszurkáltam villával és éreztem, hogy a hús már nem lesz rágós. Így egy ecset segítségével alaposan megkentem a malac bőrét a mézes sörrel és ment vissza az immáron 220 fokos sütőbe. Ezt kb negyed óránként megismételtem egészen addig, amíg a malac bőre aranybarna és ropogós nem lett!



Érdemes ezt a változatot is kipróbálni, nálam most ez a nyerő!




Flódni torta

A tegnap közzétett flódni bonbonom felizgatta a kedélyeket, és karácsony közeledtével sokan kíváncsiak lettetek a tavaly általam készített flódni torta receptre.
Ez ugyan nem Raj Ráchel sokszor emlegeITT), de mivel volt szerencsém Raj Rácheléhez is, bátran állíthatom, hogy ugyan az övé nálam minden visz, de az enyém is ehető és finom lett!
tett receptje (azt megtaláljátok
Így most fogadjátok szeretettel, sokkal többet most nem is mondanék, essünk neki ennek a bonyolultnak hitt, mégis nagyszerű finomságnak!

Hozzávalók:
a tésztához:
50 dkg liszt
25 dkg margarin
10 dkg cukor
3 tojás sárgája
1 dl fehérbor

mákos réteg:
100 gramm darált mák
1 dl fehér bor
125 gramm vaj
100 gramm cukor
25 gramm mazsola (én előtte beáztattam a borba, de nem muszáj)
reszelt narancshéj

diós réteg:
100 gramm darált dió
100 gramm cukor
1 tojássárgája
1 dl fehér bor
25 gramm mazsola
fél csomag vaníliás cukor
reszelt narancshéj

almás réteg:
fél kg alma lereszelve
50 gramm cukor
fahéj
fél dl fehér bor

üstben főtt, cukor nélküli fekete szilvalekvár


Először elkészítettem a töltelékeket, mindegyiket külön-külön edényben alaposan összefőztem, majd hagytam kihűlni!

A lisztet a margarinnal, a tojások sárgájával, a cukorral és a borral összegyúrtam, majd 5 egyenlő részre osztottam és kinyújtottam. 22 centis tortaformába tettem, így értelemszerűen kerekre nyújtottam, majd az egyik kinyújtott tésztával kibéleltem a tortaforma alját (amit előtte kimargarinoztam és beszórtam kevés liszttel, hogy a tészta nehogy leragadjon). Erre tettem a mákos tölteléket, majd megint egy réteg tészta következett. Erre került a párolt alma réteg és ezt ismét tészta fedte. Erre raktam rá a diós tölteléket, amit ismét tésztával zártam, végül az egészet megkentem vastagon az üstben főzött, fekete szilvalekvárommal. Erre került az ötödik tészta, amit lekentem tojássárgájával (maradék tésztával díszítettem), majd 200 fokos sütőben aranybarnára sütöttem (kb 45 perc alatt).


Összességében ugyan sok időt vesz igénybe, de mégsem olyan bonyolult, mint ahogyan elsőre hangzik. Idén, a bejgli helyett próbáljátok ki a flódnit, meglátjátok, csak úgy falja majd a család!





2012. november 25.

Flódni bonbon

Anyósommal tanácskoztunk, hogy karácsonykor hogyan is legyen. Évek óta náluk töltjük a szentestét, majd a következő pár napot, így megosztjuk a karácsonyi ünnepi menü elkészítését.
Szentesti gesztenyés pulyka és a sült kacsamáj anyósom reszortja. A halászlé készítése apósom feladata, az édesség pedig rám marad:-)
Mivel ilyenkor van apósom születésnapja is, így minden évben készítek egy különleges, de mégis karácsonyi ízű tortát. Egyik évben mézeskalácsos volt, másik évben gesztenyés, tavaly pedig a flódnira esett a választás. A flódni egy tipikus zsidó édesség, ami mák, alma, dió és szilvalekvár tölteléket rejteget a tésztarétegek között.
Én annyira sosem voltam oda a mákos és a diós bejgliért, ezért meglehetősen kétkedve fogadtam a receptet, de amikor elkészítettem és megkóstoltuk, örök szerelembe estem a flódnival!
A különböző rétegek ugyan igen hangsúlyosak magukban, de összevegyítve fantasztikusan harmonizálnak az ember szájában.
Szerintem a tökéletes flódni olyan, hogy minden ízt egyszerre érzel, nincs benne kirívó, nincs benne tolakodó! Nos, kezdők szerencséje, az én flódnim ilyen lett, így a család is egyből beleszeretett!

Nem is csoda, ha idén ez a sütemény volt az első, ami előkerült, amikor anyósommal megbeszéltük, idén mi is készítek. Rögtön rávágta, hogy "Természetesen csinálsz flódnit, ugye?"
Azt nem említettem, hogy amennyire isteni, annyira macerás is az elkészítése, legalábbis nincs meg fél óra alatt. (sőt, még 1 óra alatt sem)
Így gondoltam egyet és ötvöztem legújabb őrületemet, a bonbonozást az egyik kedvenc karácsonyi sütivel, így született meg a flódni bonbon.

Sokat rágódtam egy újragondolt változaton (mert mostanában ritkán esszük az ételeket eredeti formájukban, "divatossá" formáljuk őket): fehércsokis-mákos bonbonhüvely kikenve szilvalekvárral,  diós-marcipán és szárított almadarabkás tejcsoki-ganache a tölteléke - talán egyszer el is készítem.
De most úgy döntöttem, meghagyom a flódnit eredeti formájában, illetve a tésztarétegeket nyilván kivettem belőle. Így egy igazán autentikus, karácsonyi flódnibonbon lett az eredmény. És a vélemények? 30 bonbon seperc alatt eltűnt, így újabb 60-at kellett ma gyártanom (még jó, hogy elszámoltam magam a töltelékkel:-)))Nem mellékesen ez a legújabb bonbon-kedvenc a családban! Én megértem, miért.

Hozzávalók 45 bonbonhoz:
mákos réteg:
100 gramm darált mák
1 dl fehér bor
125 gramm vaj
100 gramm cukor
25 gramm mazsola (én előtte beáztattam a borba, de nem muszáj)
reszelt narancshéj

diós réteg:
100 gramm darált dió
100 gramm cukor
1 tojássárgája
1 dl fehér bor
25 gramm mazsola
fél csomag vaníliás cukor
reszelt narancshéj

almás réteg:
fél kg alma lereszelve
50 gramm cukor
fahéj
fél dl fehér bor

üstben főtt, cukor nélküli fekete szilvalekvár

A töltelékeket külön-külön megfőztem, amíg egészen sűrű masszát nem kaptam, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem mindegyiket, hogy kicsit még keményedjenek.

Másnap elkészítettem a bonbonhüvelyeket, azaz fogtam 300 gramm étcsokoládét és a háromnegyedét mikróban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 30 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Az előző bonbonkészítésekhez képest most már csak egy rétegben kentem a csokoládét, kicsit vastagabban, így nem kell duplán melózni:-)
Miután a csokoládéhüvely megdermedt, elővettem a szilvalekvárt és mindegyik bonbonhüvelyt kikentem belül vékonyan egy ecsettel a lekvárral.
Majd elkezdődött az igazi pepecsmunka. A rétegek egymásutánisága nagyon fontos, ha hűek akarunk maradni az eredeti flódnihoz, márpedig én az akartam lenni. A flódniban a rétegek így jönnek egymás után: mák, alma, dió, szilvalekvár.
Így a bonbonba fordítva kezdtem el tölteni, mivel kifordítva ismét a megfelelő sorrendben lesznek benne a töltelékek. Szóval kiskanállal minden hüvely aljába tettem egyharmad rész diótölteléket, majd következett a párolt alma, és erre jött az utolsó, a mákos töltelék. Betettem az egészet a hűtőbe dermedni úgy negyed órára, majd újramelegítve az étcsokoládét,  jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Akinek van ideje, bátorsága és kísérletező kedve, mindenképpen próbálja ki, mert fantasztikus!



2012. november 23.

Sós karamellás bonbon

Engem is elkapott a sós karamella láz! Már régóta olvastam mindenhol erről a fantasztikus édességről, de el sem tudtam képzelni, mitől olyan fantasztikus. Jó, nem zárkózom el a különleges ízpárosítások elől, sőőőt! Na, de a karamella meg a só együtt?
Végül már szinte naponta láttam olyan édesség recepteket, ahol a sós karamella volt a főszereplő, így nem zárkózhattam el tőle tovább. És elkészítettem én is! Az első adagot nagyon kis (15 bonbonnyi) mennyiségben készítettem, de annyira jó volt, hogy a 2 csibészemmel kb 30 másodperc alatt eltüntettük.
Na, de most mi legyen? Csinálni kell másikat!
Úgyhogy neki is láttam az újabb adagnak, és most már gondosan vigyáztam, hogy bonbonokba kerüljön ez a mennyei töltelék.

Az ihletet Praliné Zsuzsi sós muscovado karamellás minipitéi adták!

Hozzávalók 30 bonbonhoz:
0,6 dl tejszín
70 gramm kristálycukor
70 gramm Golden Syrup vagy akácméz
1 kávéskanál tengeri só (én fleur de sel-t használtam)
100 gramm vaj

A cukrot és a szirupot egy edényben összeöntöttem és addig melegítettem, amíg a cukor teljesen el nem olvadt és el nemkezdett karamellizálódni! Majd a tejszínt felforraltam és még melegen a karamellizálódott cukorhoz öntöttem, folyamatos kavargatás közben. Végül a vajat és a sót is beletettem és addig kevertem, amíg a vaj el nem olvadt.

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az előző bonbonoknál, azaz fogtam 200 gramm tejcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 30 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy kiskanál segítségével a tölteléket.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!

Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék tejcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.


A sós karamella krém kiváló lehet tortákba is, én kipróbáltam Zila formában, és az eredmény isteni!
A torta ugyanúgy készült, mint a cseresznyeszirupos csokitorta Zila formában, csak a tölteléket változtattam sós karamella krémre.




2012. november 21.

Brokkolis-paradicsomos cannelloni

Igen, újra tészta a láthatáron. Ma este ismét hódoltam a tésztaimádatomnak, és újra cannellonit töltöttem. A cannelloni csoda egy tészta. Hosszú cső, aminek az átmérője kb 2 cm és bármilyen finomsággal meg lehet tölteni (pl darált, párolt hússal, ricottás spenóttal, sütőtökös krémmel. Egyszóval rengeteg variációja létezik, amit egy ügyes háziasszony jól ki is használ!

Valamelyik nap elcsíptem Jamie Olivert a TV-ben, ezt az ételt készítette és olyan hihetetlen lelkesedéssel töltögette a tésztát, majd olyan nagy élvezettel szippantgatta a zöldségek illatát, hogy gondoltam: "Ezt muszáj megcsinálnom!"
Irány a piac, szereztem szép brokkolikat, karfiolt anyósomtól kaptam, paradicsomszósz mindig van itthon (akárcsak szardellafilé) és cannelloni is lapult (pár tonnányi) a kamrámban.

Belecsaptam a levsóba (akarom mondani a zöldségfőzésbe) és röpke 1 óra alatt kész is lett ez a mennyei olasz finomság!
Felhívom a figyelmet, hogy végre megint vegakaja a blogon:-)

Hozzávalók:
2 szép fej brokkoli
3 kis karfiolrózsa
1 üveg paradicsomszósz (bármilyen kedvenc: Bertolli, Dolmio...stb)
fél liter tej
50 dkg vaj
2 evőkanál liszt

bors
bazsalikom
6 gerezd fokhagyma
5 szardellafilé (kihagyható)
15 dkg reszelt trappista

Egy lábasba rózsáira szedtem a brokkolikat és beletettem a 3 karfiolrózsát is, felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi, megsóztam és kb 20 percig pároltam, amíg meg nem puhult. Aztán leöntöttem róla a vizet.
Amíg a zöldségek főttek, egy serpenyőben kevés olivaolajon megfuttattam a vékony szeletekre vágott fokhagymát és az apróra összevágott szardellafiléket, majd erre öntöttem a már puha, főtt zöldségeket és alaposan átkavartam, szétnyomkodva pépesre a brokkolit és a karfiolt.
Egy tűzálló tál aljára öntöttem a paradicsomszószt, majd elővettem egy habzsákot, beletöltöttem a brokkolis pépet és egyenként megtöltöttem vele a cannellonikat. Majd egy kis edényben felolvasztottam a vajat, hozzáadtam a lisztet és kézi habverővel csomómentesre kevertem, majd felöntöttem a tejjel és addig kevertem, amíg be nem sűrűsödött. Így lett egy szép adag besamel mártásom, amit a cannellonik tetejére öntöttem. Majd az egészet megkoronáztam a reszelt sajttal és már ment is a sütőbe. 200 fokon, 30 perc alatt kész is lett a Pasta!

Jó étvágyat hozzá!

2012. november 20.

SAD XI. forduló: Narancsos csokoládé mousse

Bonbon Mánia felizgatott egy ma közzétett bejegyzésével: málnás csokimousse-al töltötte meg a bonbonokat!
Na, több sem kellett nekem - bonbonozás ugye legalább egy hétre pihi-státuszban - így pohárkrémet álmodtam. Hétvégén kaptam 1 tábla narancsos étcsokit, az pont tökéletes alapnak, aztán volt itthon még fél üveg házi narancslekvár, meg tejszínhab és persze az elmaradhatatlan Cointreau.
mit is kívánhat még magának az ember egy borongós, párás novemberi estén?

Gyors, egyszerű és isteni, mindenki próbálja ki!

És hogy két légy is legyen egy csapásra, szépen feldíszítettem a pohárkrémeket, amolyan karácsonyi stílusban és be is ugrott róla, hogy éppen most folyik a SAD (Süss, Alkoss, Díszíts) következő, azaz XI. fordulója, amit Trollanyu nagyon ötletesen a karácsonyi díszítés jegyében írt ki!
Íme az én karácsony ízű és külsejű narancsos-csokoládés pohárkrémem!


Hozzávalók:
0,5 dl tejszín
6 db pillecukor
10 dkg jó minőségű étcsokoládé (én narancsos, 64 %-osat használtam)
1 kávéskanál vaníliakivonat
1 evőkanál Cointreau
2 evőkanál házi narancslekvár
2 dl tejszín habbá verve




A 0,5 dl tejszínt felforraltam, majd beletettem a pillecukrot és olvadásig kevergettem. Aztán jöhetett az étcsoki, a vaníliakivonat, a narancslekvár és a narancslikőr. Alaposan összekevertem és megvártam, hogy kihűljön.
Közben a 2 dl, jól lehűtött tejszínt kemény habbá vertem és a kihűlt csokikrémmel óvatosan összeforgattam.
Poharakba szedtem, sima tejszínhabbal, csokireszelékkel, narancsdarabokkal, cukrozott mogyoródarabkákkal és cukorgyönggyel díszítettem!

Kellemes kanalazgatást kívánok!

Céklazselé

Az ötlet onnan indult, hogy készítettem céklachipset amit avokádó krémmel rétegeztem és eszméletlen finom volt. Aztán jött a bonbonőrületem, amikor is - sok édes töltelék mellett - a libamájat beleszuszakoltam egy bonbonba és az is isteni volt. És gondoltam, milyen jó lenne az édes céklát és a savanykás-csípős guacamolét is kipróbálni bonbonban. Ezért úgy döntöttem, a legjobb út a megvalósításhoz, ha készítek céklazselét.
És lőn: a céklazselé már elkészült. Most már csak a bonbon hiányzik:-) De ami késik, az ugyebár nem múlik!

Hozzávalók:
5 hosszúkás cékla
fél citrom leve
6 evőkanál cukor
2 evőkanál 3:1 Dzsemfix

A céklákat megpucoltam, apró kockákra vágtam és egy edényben annyi vízzel, ami ellepi, feltettem főni. Amikor már megpuhult, botmixerrel pürésítettem, majd hozzáadtam a cukrot, a citromlét és még 20 percig főztem. AZtán már csak a Dzsemfixet kellett beletennem, még kb 5 percig forraltam és csírátlanított üvegekben mehetett is a szárazdunsztba.
((a befőttesüvegeket még a befőzés előtt alaposan elmostam és meleg (kb 120 fokos) sütőben kb 20 percig csírátlanítottam fedővel együtt úgy, hogy egy tálcára állítottam az üvegeket szájával felfelé és mellé tettem a tálcára a fedőkkel együtt)

Az íze nagyon finom, savanykás-édeskés, így a bonbon kísérlet után sült húsok mellé fogom kínálni, akárcsak az áfonyalekvárt.

A fenti mennyiség nekem egy 500 ml-es üveg megtöltésére volt elég.


2012. november 19.

Marcipános keksz


Legrégibb barátnőm, Kriszta már jó ideje Hollandiában él, én pedig minden évben meglátogatom. És már mondhatni hagyományossá vált nálunk a holland édességek bevásárlása, amit aztán én Magyarországra hazahozva vígan befalok a gyerkőcök és férjuram társaságában. Arra már rájöttem, hogy a hollandok imádják a cukros és marcipános ételeket, így nem is lepett meg, amikor Kriszta izgatottan küldött egy mailt, benne egy holland finomság képével. Nemrég ették egy étteremben és annyira finom volt, hogy meg kellett osztania velem. A recept pedig egyszerű volt: 2 szelet Speculoos keksz között egy réteg marcipán.
Hmmm, gondoltam, ezt nekem is el kell készítenem. Szerencsére maradt még az októberi holland bevásárlásomból 1 zacskó Speculoos (ez egy fűszeres, nagyon finom keksz) és az Aldiban hétvégén vettem egy zacskó 54 %-os mandulatartalmű marcipánt is, ami tökéletesnek tűnt ehhez az édességhez. Természetesen kicsit "markásítottam" és mire írom ezt a bejegyzést, már egy aprócska morzsa sem maradt belőle.

Hozzávalók 2 szelethez:
4 db speculoos keksz (Lidl-ben és Aldiban most karácsonyi fűszeres kekszként árulják)
100 gramm jó minőségű marcipán (az Aldiban most 200 gramm 500 forintba kerül)
30 gramm olvasztott étcsoki
1 teáskanál sózatlan, tört pisztácia
2 kávéskanál narancslekvár

A kekszeket azokon az oldalukon, ahol érintkezni fognak a marcipánnal, megkentem nagyon kevés narancslekvárral (éppen csak az íze kedvéért), majd közé tettem a méretre vágott marcipándarabot és kicsit összenyomkodtam, hogy alaposan összeragadjanak. Ezután hagytam kicsit állni, közben felmelegítettem a csokoládét, hogy teljesen elolvadjon. AZtán fejjel lefelé az olvadt csokiba mártottam a süti egyik kekszes felét és ebbe az olvadt csokiba szórtam a tört pisztáciát. Majd pár órát hagytam a hűtőben állni, közben a keksz megpuhult, a lekvárt beszívta, a csoki pedig megdermedt.
Nagyon édes, és fantasztikusan finom, egyszerű süti! AKár karácsonyra is elkészíthető már pár nappal a fogyasztás előtt, mert minél puhább a keksz, annál finomabb a süti!

A marcipánt meg lehet bolondítani aszalt gyümölcsökkel, vagy akár pár csepp pálinkával, narancslikőrrel. Ilyen esetben a marcipánmasszába gyúrjuk bele az alkoholt/aszalt gyümölcsöt/kandírozott darabkákat...stb, majd formázzuk téglalapra és tegyük hűtőbe, hogy kicsit megszilárdulhasson.

Ismét biztatlak Titeket, kísérletezzetek, mert csak a fantázia szab határt!


Chilis babos pite



Ma van a nemzetközi férfi nap ( 1999 óta ünnepli a világ - már, aki tud róla), ennek örömére gondoltam, meglepem a férjemet (és Titeket is) egy olyan étellel, amit én ugyan ritkán eszem, de ő imádja!
Az ötletet az a nagy adag marhapörkölt adta, ami hétvégéről maradt, de van olyan, hogy egymás után kétszer már nem esik olyan jól az étel, bármilyen jó is legyen. Így próbáltam kitalálni, mi is legyen a pröivel.
A chili kint állt a pultomon, mivel éppen chilizselé készítésére készültem. A kamrában pedig éppen kiborult  egy zacskó bab, mintha csak a sors adta volna az ötletet. A hűtőben volt még 5 szép barna csiperke, a szombat reggeli rotolo-ból maradt, és egy holnap lejáró leveles tészta is rámkacsintott.
Kezdett körvonalazódni a dolog, egy jó kis férfias vacsora lesz itten!

Hozzávalók:
kb 2 adagnyi marhapörkölt
250 gramm tarkabab
5 evőkanál tejföl
fél chilipaprika
5 barna csiperke (el is lehet hagyni, de nagyon finom volt benne)
kb 15 dkg cheddar sajt

A babot még délben, amikor megszületett az ötlet, beáztattam annyi vízben, ami kb 1 ujjnyira ellepte és hagytam jó 4 órát állni.
Aztán leöntöttem róla az áztatóvizet és feltettem sós vízben főzni, mellédobtam 1 babérlevelet is.
Nagyon nem akartam fűszerezni, mivel a pörkölt már kész volt, nagyon finom fűszerezéssel.
Amikor a bab puha lett, csak hozzáöntöttem a hűtőben pihenő pörit, belevagdostam a chilit és a gombát, és kb negyed óra alatt összeforraltam. Majd belekevertem a tejfölt is és már kész is volt a szósz.
A leveles tésztát (én előre kinyújtottat szoktam venni), beleraktam a piteformába, alaposan kibéleltem vele, a felesleges tésztadarabkákat leszedtem a széléről és a pitéstál közepén elrendeztem. (hogy ne menjen kárba az a kevéske levágott tészta sem.
Aztán beleöntöttem a chilis-babos húst, szépen elegyengettem és a tetejét megszórtam a reszelt cheddarral. 220 fokos sütőben 25-30 percig sütöttem, amíg a tetején a sajt és a szélén a tészta szépen meg nem pirult!

A párom szerint fantasztikus lett, ismételni kell még párszor, és a babbal való minden ellenszenvem ellenére be kell vallanom, én is megettem egy szép szeletet és nagyon ízlett!

Jó étvágyat hozzá és drága Férfiak! Isten éltessen még jó sokáig Titeket!


Kukoricasaláta

Felettébb egyszerű, mégis nagyon finom saláta receptet osztok meg veletek. Ezt a kukoricasalátát szoktam készíteni a vasárnapi rántott hús mellé, karácsonykor, a rántott pontyszelet mellé és van, amikor csak úgy magában eszegetem, mert elég tömény és finom.
Gyerekkoromban mindig ez a kukoricasaláta volt a vasárnapi sült vagy rántott hús kísérője, talán ezért is szeretem annyira.

Hozzávalók:
2 konzervkukorica
3 keményre főtt tojás
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma

bors
metélőhagyma
2 evőkanál tejfől
majonéz

A kukoricákat egy tálba öntöm, megsózom, borsozom és alaposan összekeverem. A vöröshagymát és a fokhagymát apró kockákra vágom, a főtt tojást szintén, majd hozzáadom a kukoricához. Metélőhagymát (azaz snidlinget) is adok hozzá, apróra összevágva. Ezután jöhet a tejföl, és annyi majonéz, amennyit csak szeretünk. Van, aki nagyon majonézesen szereti, az tegyen kevesebb tejfölt bele, én jobban szeretem a tejfölösebb verziót!
Készítsétek el, kísérletezzetek, fűszerezzetek bátran. Ez a saláta igazán méltó kísérője lesz bármilyen húsételnek!

Jó étvágyat hozzá!

2012. november 16.

Vörösáfonyás-pisztáciás bonbon


Bonbon-ámokfutásom utolsó állomása párom kedvéért készült. Ugyanis imádja az aszalt gyümölcsöket és él-hal a pisztáciáért. Tegnap pedig az Aldiban végre vettem sózatlan pisztáciát, a Lidl-ből pedig még az amerikai napok keretében szereztem be egy csomag aszalt vöröaáfonyát, így már meg is volt a téma.
Az alap pedig egy finom csoki ganache lett, amibe belekevertem az apróra zúzott pisztáciát és az áfonyát.
Életem párja elől úgy kellett elrángatnom a tálcát, mert mindet befalta volna. És csak ennyit mondott "Meddig tudod te még ezt a bonbonozást fokozni?" Én meg olvadoztam...a csoki helyett is:-)))

Jaaaaa, és kérem szépen, ez az első bonbon díszítésem, úgy tessenek figyelni a szépségeket (na meg persze este 9-kor készültek a képek, emiatt a minőséget ne, csak a csodaszép bonbonokat nézzétek!)

Hozzávalók 60 bonbonhoz:
400 gramm étcsokoládé

A töltelékhez:
300 ml tejszín
250 gramm étcsokoládé
9 cl csokoládés-mentás Advocaat krémlikőr (ez elhagyható)
2 evőkanál tört, sózatlan pisztácia
2 evőkanál apróra vágott aszalt vörösáfonya

Krémkészítés:
A tejszínt felforraltam, majd szokás szerint beletördeltem a csokoládét és egyneművé kevertem egy kézi habverő segítségével. Ezután következett a likőr, ezt is elkevertem, majd az előzőleg megpucolt és zacskóban egy akril pohár aljával összezúzott (figyelitek a profit?:-) pisztáciát és az aszalt vörösáfonyát is belezúdítottam. Jól összekevertem, sok-sok kóstoláspróba következett, majd hozzáláttam a bonbonhüvelyek elkészítéséhez!

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az előző bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy kiskanál segítségével a tölteléket.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!


Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

A bonbonok díszítése:
Ecsettel kevés olvasztott csokit kentem a bonbonra és abba nyomtam bele a cukorgyöngyöt/aszalt vörösáfonyát. A pisztáciánál fordítva történt a dolog, bekentem a bonbont olvasztott csokoládéval, majd a bonbont belenyomtam a zúzott pisztáciába, így annyi pisztácia ragad rá, amennyi éppen kellett!

Crema Catalana bonbon

Újabb alkoholos bonbon a láthatáron! Teljesen beleszerettem a likőrökbe, talán éppen azért, mert alapból, csak úgy magában nem igazán iszom meg őket. Viszont így, csokoládéba csomagolva felségesek!
A múltkor, amikor beszereztem a holland tojáslikőrt, akkor bizony megakadt a szemem egy likőrön: Crema Catalana.  Hmmmm, ezt a spanyol édességet (aminek az alapja tejszín, tojás és cukor) már kóstoltam és elvarázsolt, gondoltam a likőr változata sem lehet rosszabb. Nem is tévedtem. Itthon kibontottam, belekóstoltam és igen,  éreztem is azt az igazi ízt, amit annak idején egy spanyol étterem desszertjének első falatjánál.
És már meg is volt a következő bonbon töltelék.

Hozzávalók 30 bonbonhoz:
200 gramm tejcsokoládé
50 gramm étcsokoládé

Töltelékhez:
50 ml tejszín
70 gramm fehércsokoládé
1 kocka tejcsokoládé (hogy sötétsárga legyen a krém színe)
kb 9 cl Crema Catalana likőr

Először a krémet készítettem el, hogy legyen ideje kicsit szilárdulni. Felforraltam a tejszínt, majd hozzáadtam a fehércsokit és az 1 kocka tejcsokit, ami drappossá színezte a krémet. Majd beleöntöttem a Crema Catalana likőrt, jól összekevertem és már hűlhetett is.

Aztán fogtam 200 gramm tejcsokoládét (min. 30 %-os) és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 28 fokos lett , ami tökéletes hőmérséklet a tejcsokis bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy kiskanál segítségével a Crema Catalana krémet.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!

Ismét hűtőben pihentetés, (de most másfél órán keresztül, hogy a folyós töltelék alaposan megbőrösödhessen!) majd amikor a töltelék megbőrösödött, a maradék tejcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, azaz talpakat készítettem.

Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból. Késsel eligazgattam a kiálló talpszéleket és már kínáltam is a családnak.
Vigyázat, nagyon folyós és nagyon alkoholos:-)))

Csicsókás savanyú káposzta krémleves Gabojszától

 Elég sok csicsókát sikerült vennem, és a csicsókás pitébe nem is kellett az összes, így törtem a fejemet, mit is csináljak a maradékból. Aztán eszembe jutott, hogy egyik kedvenc gasztrobloggerem, Gabojsza múltkor fantasztikus csicsóka krémleveseket ajánlott a blogjáról, így körbenéztem újra és már meg is volt a favorit: csicsókás savanyú káposzta krémleves. Nagy szerencsém, hogy Gabojsza elkérte a Kistücsök étterem séfjétől a receptet, különben nem érezhettem volna a csicsóka és a káposzta eme zseniális párosításának eredményét. Persze kicsit változtattam rajta, nem volt hozzá itthon minden hozzávaló, de így is isteni lett!

Gabojsza eredeti receptjét ITT találjátok (rengeteg más finom csicsókás étel receptjével együtt, érdemes ám szétnézni, gyöngyszemek bújnak meg a sorok között:-)

Hozzávalók:
1 fej vöröshagyma
2 evőkanál olaj
300 gramm savanyú káposzta
300 gramm főtt csicsóka
kevés frissen reszelt gyömbér
1,5 liter húsleves alaplé

bors

Legelső lépésként megmostam a csicsókát és feltettem főni. Figyeljünk, mert nagyon gyorsan puha lesz. Majd megpucoltam és félretettem.
Aztán a vöröshagymát apróra vágtam, az olajon megfuttattam és hozzáadtam a káposztát, majd az egészet felöntöttem a húsleves alaplével és addig főztem, amíg éreztem, hogy a  káposzta megpuhult. Ekkor hozzáadtam a megpucolt főtt csicsókát és botmixerrel pürésítettem az egészet. Kevés gyömbért hozzáreszeltem, borsoztam a levest (sóznom már nem kellett).
Tálaláskor kiskanál tejföllel és ropogósra sült hagyma kockákkal tálaltam.
Legközelebb kipróbálom kacsahússal is, mert ez a leves fantasztikus!


Köszönöm, Gabojsza!

2012. november 15.

Narancsos-gyömbéres karamell bonbon

Tegnap ugyebár kétféle bonbont készítettem és még tartozom a másik recepttel. Az egyik ugyebár a zölddiós-marcipános, a másik viszont igazi Praliné Zsuzsi féle mennyei csoda: narancsos-gyömbéres karamellkrémmel töltött csokoládé. De ez a karamellkrém nem ám az a megkeményedős fajta, de nem ám! Ahogy szétvágtam a bonbont, máris folyt ki belőle ez a gasztronómiai csoda!
A gyömbért nem is használom olyan rég óta, de annyira bejön az íze, hogy próbálom minél több ételbe beépíteni. És vadul kezdtem kutatni Zsuzi receptjei közt, amikor megláttam a gyömbéres-karamellás nyalókáját, amiből természetesen bonbon is készült. Kisebb konzultáció Zsuzsival és már mentem is a konyhába , legyártani a remekművet.

(ami, mint a zölddiós bejegyzésből már kiderült, nem is lett olyan remekmű, temperálásiu gondok miatt, így nézzétek el a csokoládén lévő foltokat! De az íze mindenért kárpótolt!)

Nem is borzolom tovább a kedélyeket, íme a hozzávalók (nekem 15 bonbon megtöltésére volt elég):

30 gramm frissen facsart narancslé (ez nekem pont egy fél narancs leve volt)
0,3 dl habtejszín
1 tk jófajta balzsamecet
35 gramm méz (én napraforgómézet használtam, lényeg, hogy jellegtelen legyen az íze)
37 gramm cukor
kb másfél centis darabka gyömbér

A narancslét a tejszínnel felforraltam,levettem a tűzről, majd belereszeltem a gyömbért, lefedtem és 1 órán át állni hagytam.
1 óra elteltével újra felmelegítettem és beletettem a balzsamecetet és újra elkevertem. Egy külön edényben a mézet felmelegítettem (de ne forrjon), majd beleöntöttem a cukrot és hagytam, hogy karamellizálódjon az egész. (ez kb másfél perc volt, csodás barnás színt vett fel). Erre szűrtem rá a narancsos-tejszínes lét, majd a szűrőn még átnyomkodtam a gyömbért, hogy minden ízt kipasszírozhassak belőle.
Aztán már csak főzni kellett és folyamatosan kevergetni, majd pár perc után elkezdett sűrűsödni. Majd egyszer csak habozva forrt úgy 1 percen át, ekkor a cukorhőmérőm 112 fokot mutatott és Zsuzsi azt a tanácsot adta, hogy ha nem szeretném, hogy kihűléskor megkeményedjen a karamell, akkor ez az a pillanat , amikor le kell zárnom a gázt. (ha pl nyalókát szeretnénk készíteni, akkor ez a hőfok emelkedjen 125 fokra)
Lezártam, majd adtam hozzá még 6 evőkanál habtejszínt, 2 teáskanál vajat és nagyon alaposan elkevertem. Betettem a hűtőbe hűlni, közben elkészítettem a bonbonhüvelyeket.

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az előző bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy kiskanál segítségével a karamellás tölteléket.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!

Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt), a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Csicsóka-pite

A piac tele van csicsókával, ami azért is nagyszerű, mert a csicsókában ilyenkor található a legtöbb vitamin és ásványi anyag! Használjuk ki és együk belőle sokat, mert kevesebb a szénhidrát tartalma, mint a krumplié és sokkal egészségesebb. Igaz, kicsit édeskésebb az íze (kb, mint a megfagyott krumplié), de ezt az ízt kifejezetten imádom benne.

És aki még nem ismerné, íme a csicsókáról pár hasznos mondat:
gumós zöldség (akár a krumpli, a föld feletti része pedig a napraforgóra hasonlít (mivel távoli rokonok is). A gumója fehér és ropogós, íze édeskés. Felszíne nagyon barázdált, elég nehezen tisztítható, érdemes friss gumókat venni, aminek a héját elég egy körömkefével áttisztítani.
Fruktóztartalma miatt cukorbetegek is bátran fogyaszthatják, a diabéteszesek fontos alapanyaga.
A csicsóka az eddig ismert leggazdagabb inulin forrás. Az inulin az az anyag, ami segíti az öngyógyulást. Innen ugyebár már kitaláljuk, mennyi mindenre is jó a csicsóka! (szív- és érrendszeri betegségek, rák, allergiák....stb)

Apósom fantasztikus csicsóka salátát szokott készíteni belőle, én most egy egytálétellel próbálkoztam.

Hozzávalók:
1 kg csicsóka
3 dl tejszín
1 tojás
1 fej vöröshagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
5 szelet füstölt sonka
2 evőkanál megpirított kockabacon
15 dkg reszelt trappista
5 dkg reszelt parmezán
8 levél friss bazsalikom

A csicsókát meghámoztam és vékony szeletekre vágtam. Egy pitesütő tál alját körberaktam a csicsóka-szeletek felével,sóztam, borsoztam. Majd erre szórtam a vöröshagymát, a pirított kockabacont, a rusztikusan kézzel összetépkedett füstölt sonka szeleteket, a bazsalikomot és az egészet alaposan megszórtam a reszelt trappistával. Ezután a tetejét is beborítottam a maradék csicsóka szeletekkel, vigyázva, hogy mindenhova jusson a csicsókából. Egy kis tálkában az 1 darab egész tojást összekevertem csomómentesre a tejszínnel és a zúzott fokhagymákkal, majd óvatosan a rakott csicsókára öntöttem. (nekem a tejszín így a pitéstál kb háromnegyedéig ért. Ennél tovább ne is töltsük, mert sütés közben ki fog rotyogni)
Végül az egészet megszórtam reszelt parmezánnal és ment is a 200 fokos sütőbe kb 30-40 percre. Sütés közben folyamatosan nézegettem, nehogy megégjen a teteje.

Önállóan is megállja a helyét, de nagyon finom köret sült húsok mellé is.
Jó étvágyat hozzá!


2012. november 14.

Zölddiós-marcipános bonbon

Nahát, nahát, micsoda csoda! Csak nem egy újabb bonbon? De bizony!
Nem, nem őrültem meg, de ha valaki kipróbálja, akkor nem szabadul, a világ össze bonbonját el akarja készíteni!
Ráadásul nekem rettenetesen beindítja a fantáziámat. Bármit is eszek, azonnal agyalok, hogy hogyan is lehetne bonbonba varázsolni. Persze kezdőként ez annyira nem egyszerű, kell hozzá technikai tudás is, de Praliné Zsuzsi honlapján szinte mindent megtalál az ember, ami technika! (meg ami bonbon, praliné, trüffel....:-)
És persze nézelődni, kutatni kell, tippeket gyűjteni, sok régi bonbonozó honlapját olvasni szorgalmasan. Hogy néhányat említsek, akiket imádok nézegetni: Bonbon Mánia, Levendula és Csokoládé, Katuci konyhája, és Csak a puffin... bonbonjai.

Nos, a legújabb dilim a zölddió. Illetve ez iszonyú régi dilim, még nagyikám tett el kiskoromban finom zölddió befőttet, és idén találtam rá újra a nagyikám -féle zölddió ízre az Édes Napokon. Be is szereztem pár üveggel és mivel elég jót tesz a köhögésnek, így nemrég ki is végeztünk egyet köhécselő gyerekeimmel, éppen csak 1 szem dió és jó sok finom zölddió szirup maradt az üveg alján. Gondoltam, ez pont tökéletes lesz egy finom, különleges bonbonhoz.
De hogyan is tegyem bele? Ha csak simán a szirupot besűrítem és úgy teszem a bonbonba, az nagyon tömény lenne. Tegyem csoki ganache-ba? Vagy marcipánba? Igeeeen, ez lesz az. Megszületett a legújabb drágaság, a zölddiós-marcipános bonbon

Hozzávalók 15 db bonbonhoz:
100 gramm jó minőségű (min. 60 %-os) étcsokoládé

A töltelékhez:
80 gramm marcipán
3 evőkanál zölddió szirup
1 darab, apróra vágott zölddió

Elkészítettem a tölteléket, azaz a marcipánt villával alaposan szétnyomkodtam, majd evőkanalanként hozzáadtam a szirupt és a villával jól elkevertem, pépesítettem. A végén az apróra vágott zölddiót is beletettem, össze kevertem, és már kész is a különleges marcipános belső. (közepesen folyós lett)

A csokihüvelyek elkészítése ugyanúgy történt, mint az előző bonbonoknál, azaz fogtam az étcsokoládét és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 32 fokos lett, ami tökéletes hőmérséklet a bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes, ráadásul pár nap múlva kifehéredik. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy kiskanál segítségével a zölddiós marcipánt.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!

Ismét hűtőben pihentetés, majd 10 perc múlva (amikor a töltelék kicsit megdermedt, a maradék étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, az ecsettel a tetejét elegyengettem - azaz talpakat készítettem. Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból.

Nos, ezek a bonbonok sajnos nem lettek tökéletesek (és sajnos ugyanebből a "temperált" csokiból készítettem 15 db gyömbéres-narancsos-karamellás bonbont is), azt hiszem ott rontottam el a dolgot, hogy a temperálásnál, amikor beoltottam a már 46 fokos csokit a maradék, apróra vágott csokival és visszahűlt 32 fokosra,  akkor jött az én drága kisfiam, aki vagy 10 percre elhívott a bonbonoktól (pelenkacsere ügyben, ami ugyebár halaszthatatlan!!!) és ez a  10 perc bőven elég volt arra, hogy a csoki tovább hűljön. Én ezzel a már nagyon sűrű csokival kentem ki a formákat, anélkül, hogy kicsit felmelegítettem volna. A képen látszik, hogy a csoki néhány helyen a szépen csillogó felület helyett matt és foltos.
Khmmmm, az élvezeti értékéből ez szerencsére semmit nem vont le, fantasztikusan különleges, finom marcipános töltelék olvadt el a szánkban a foltos csokival együtt:-)

Sült pulykaszárny fehérboros sütőtökkel és sült édesköménnyel

Sütőtök szezon van, amit ki kell használni. Na, jó , arra azért vigyázzunk, hogy az orrunk ne sárguljon be, de én mondom, ilyenkor a legízletesebb ez a csodás zöldség.
Mint az előző sütőtökös bejegyzésben már írtam, a legnagyszerűbb fajta a nagydobosi, mivel nem esik szét darabjaira a megfelelő párolás után sem, hanem marad roppanós, kemény és mégis édeskésen finom zöldség!
A mélyhűtőben ott figyelt két extra brutál hatalmas pulykaszárny - az is lehet, hogy griffszárny vol:-)
Gondoltam, kisütöm, mellé mehet rizs meg valami zöldség. De megint legyen az unalmas répa-krumpli-hagyma cucc?
Itta csodás nagydobosi sütőtököm, az lesz a szaftos zöldségköret. És persze éppen belebotlottam 2 csodaszép édesköménybe is a boltban, így már teljes lett a kép.

Hozzávalók:
2 szép pulykaszárny (lehet akár kacsaszárnnyal vagy libaszárnnyal is helyettesíteni)
só, bors
majoranna
borsikafű
2  dl száraz fehérbor
8 gerezd fokhagyma
2 evőkanál kacsazsír

2 csészényi sütőtök kockára vágva
1 dl édes fehérbor
2 csipet cukor
1 evőkanál vaj 

2 édeskömény vékony csíkokra vágva

A pulykaszárnyakat megmostam, megtisztítottam a rajta lévő toktól, pihétől, majd a húsába éles késsel lukakat vájtam, amikbe belenyomkodtam a megtisztított fokhagymagerezdeket. Egy nagy tepsibe tettem, kevés kacsazsírral átkenegettem, majd sóztam, borsoztam (és egy titkos vargányás fűszerkeveréket is szórtam rá, de helyette lehet használni majorannát, borsikafüvet) Aláöntöttem 2 deci száraz fehérbort és a maradék kacsazsírt is odatettem, az később, a hő hatására úgyis elolvad és szétterül a tepsi alján.
Aztán betettem 160 fokos sütőbe, alufóliával letakarva és 2 órán át pároltam, majd az alufóliát levéve róla, 200 fokon további 40 percet sütöttem. Közben persze nézegettem és szorgalmasan locsolgattam az alatta összegyűlt isteni szafttal. Amikor a pulykaszárny bőre már szép ropogós és piros lett, lezártam a sütőt és hagytam még kicsit pihenni a húsokat.

Amíg pedig a sütő dolgozott a szárnyakon, az édesköményt összevágtam kb 1 ujjnyi csíkokra, kevés olivaolajjal meglocsoltam, sóztam, borsoztam és jénai edényben szétterítve betoltam a szárny alá a sütőbe. Kb 30 perc alatt szépen megpirult a széle, akkor kivettem a sütőből és félretettem. (Itt is figyeljük folyamatosan, nehogy odaégjen az ízletes édeskömény.

És jött a végén a tök. Ehhez már kész kell, hogy legyen a szárny, mert az alatta lévő szaftot használtam a pároláshoz. Szóval, a szárny elkészült, kiszedtem egy tálba, a tepsi alján pedig ott figyelt az összegyűlt zsír, fűszerek és egy kevés odakapott bőr és hús. A tepsit rátettem a tűzhely egyik lángrózsájára és elkezdtem "forralni". Hozzáöntöttem 1 deci édes fehérbort, aminek hatására az egész lé vad sercegésbe kezdett, viszont az odakapott hús- és bőrdarabok felengedtek és összekeveredtek a fehérboros szósszal. Amikor már minden kis odakapott darabkát fel tudtam kaparni, hozzáadtam a sütőtököt, kb 10 percig pároltam, majd következett a cukor, amivel megkaramellizáltam a zöldséget. Ezután már csak a vaj kellett, amitől az egész szósz besűrűsödött és mennyei lett!

Tálaláskor középre halmoztam kis barnarizst, mellé szépen sorban a sült édesköményt, majd az egészet megkoronáztam az édeskés-sós szaftos sütőtökkel.

Jó étvágyat hozzá!

2012. november 13.

Tojáslikőrös bonbon

Totális bonbon-lázban égek, eszméletlen jó érzés saját bonbonokat csinálni! Mindenkit bíztatok: próbáljátok ki, mert fantasztikus, amikor a bonbonok egymás után potyognak ki a formából és látod, hogy szép, és egyben van (ha meg törött, akkor gyorsan megeheted), aztán szépen sorba rakod, csodálod és már alig várod, hogy beleharaphass és érezd, hogy egy igazi csodát alkottál! Na, ez valami eszméletlenül felemelő érzés!!! Karácsony jön, és még csak nem is kerül sokba az egész.
Vágjatok bele és lássátok a csillogó szemeket: akár a családét, akár a barátokét, akár egy jó szomszédét vagy egy kedves kollégáét.

Hozzávalók 30 bonbonhoz:
200 gramm fehércsokoládé
50 gramm étcsokoládé

Töltelékhez:
50 ml tejszín
70 gramm fehércsokoládé
kb 9 cl tojáslikőr

Elsőként ismét a krémet készítettem el, hogy a hűtőben kicsit szilárduljon (bár ez igazi jó folyós krém lett!) Szóval felforraltam a tejszínt, lezártam a gázt, majd beletördeltem a csokit és addig kevergettem, amíg teljesen elolvadt. Ezután beleöntöttem 3 felespohár (összesen 9 cl) tojáslikőrt (illetve belekanalaztam, mert az Advocaat iszonyúan sűrű). Kézi habverővel alaposan összekevertem és ment a hűtőbe, amíg a bonbonhüvelyhez szükséges fehércsokit temperáltam.

Fogtam 200 gramm fehércsokoládét (Lidlben véve) és a háromnegyedét vízgőz felett egy tálban megolvasztottam. A maradék egynegyed részt nagyon apróra vágtam és apránként az olvadt csokihoz adtam, kevergettem, amíg el nem olvadt. Mire az összes aprított csoki elolvadt, a csokoládém 28 fokos lett , ami tökéletes hőmérséklet a fehércsokis bonbonkészítéshez. A kevergetés pedig elengedhetetlenül szükséges a temperáláshoz, azaz a csoki kristályszerkezetének megváltoztatásához, különben a dermedt csoki nem lesz roppanós és fényes. Ezután a szilikon bonbonformákat egy tiszta ecsettel kikentem az olvadt csokival és a hűtőbe tettem dermedni. Kb 10 perc után megnéztem, a csokihüvely tökéletesen megdermedt, és újra átkentem csokival, nehogy valahol túl vékony legyen és a formából kinyomva összetörjön.

Újabb pár perc dermedés, majd a csokihüvelyekbe beletöltöttem egy kiskanál segítségével a tojáslikőrös krémet.
Figyeljünk, hogy a töltelék semmiképpen ne érjen a hüvely fölé, legyen hely a talpnak is!

Ismét hűtőben pihentetés, (de most másfél órán keresztül, hogy a folyós töltelék alaposan megbőrösödhessen!) majd amikor a töltelék megbőrösödött, kevés étcsokit mikróban felmelegítettem, majd jól összekevertem és kiskanállal óvatosan a töltelékekre csorgattam, azaz talpakat készítettem.

Itt szeretném megköszönni a jó tanácsokat Praliné Zsuzsinak, nélküle ez a folyamat sokkal küzdelmesebb és kudarcokkal övezett lett volna!

Ismét hűtő, fél óra múlva pedig szépen kifordítottam a bonbonokat a szilikonformákból. Késsel eligazgattam a kiálló talpszéleket és már kínáltam is a családnak.
Vigyázat, nagyon folyós és nagyon alkoholos:-)))
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...