2012. október 29.

Csokoládés-mogyorós praliné

Minap...mit minap, egészen pontosan tegnap reggel Zoli és Hajni az orrom elé rakták a házi csokoládé receptjét a blogjukon, egy olyan képpel kísérve, amitől összefutott a számban a nyál. El is határoztam, hogy elkészítem. Igen ám, de annyira megkívántam, hogy azonnal el is kellett mennem a boltba, beszerezni a hozzávalókat. Aztán már csak meg kellett várnom, hogy a gyerekek belekezdjenek déli szunyókálásukba és már neki is estem ennek a csodának. (ezúton is köszönöm Hajninak és Zolinak a házi csoki receptjét)

Hozzávalók:
50 dgk cukor
1 dl víz
5 dkg kakaópor
10 dkg vaj
25 dkg tejpor
kb 30 szem egész törökmogyoró

a bevonáshoz:
30 dkg étcsokoládé
zúzott mogyoró

Ilyen volt csokibevonat nélkül
A cukrot a vízzel sziruppá főztem (mindenképpen várjuk meg, hogy az összes cukor olvadjon el), majd hozzáadtam a kakaóport és kézi habverővel csomómentesre kevertem, majd további 2 percig főztem. Ezután jöhetett a vaj (a lábos még mindig a tűzön) és kavargatás közben hagytam elolvadni az egész vajat. Miután a vaj is elolvadt, lezártam a gázt és elővettem a tejport. Nagyon óvatosan, nagyon lassan, folyamatos keverés közben adtam az olvadt csokihoz, ami a végére kemény küzdelemmé nőtte ki magát, hiszen a csoki kezdett a tejportól besűrűsödni, de nem akartam, hogy az egész becsomósodjon. Így kisebb bűvészmutatvánnyal (csípőmmel a lábast kitámasztva, közben kavarva szórtam a tejport) sikerült csomómentes, nyúlós, forró  csokimasszát kapnom.
Csokibevonat nélkül, mogyoróval
Legközelebb ekkor fogom beletenni a rumaromát, ez most elmaradt, pedig Hajni és Zoli írták is, de gondoltam, én most kihagyom. Pedig később, a végső állapotában bizony igen jól esett volna, hiszen, amikor megkeményedett, olyan állaga lett, mint a sportszelet belsejének.
Nem tudom, nekem miért nem lett csokoládé keménységű, de utólag már nem is izgat, hiszen abban a pillanatban, amikor beleharaptam a puha masszába, már tudtam: praliné lesz belőle.

Na, de térjünk csak vissza a forró csokimasszához. Szóval elővettem egy jénai, téglalap alakú tálat és alaposan kivajaztam, hogy a dermedésnél nehogy beleragadjon a csoki, mert akkor bizony már csak a kanál segíthet! Aztán a kivajazott tálba került a csokimassza és gyorsan megszórtam egész mogyoróval is. Mivel a massza ekkor már elég masszív volt (hehe, masszív massza, vagy ez csak nekem vicces? Okok, vissza a recepthez!), ezért a kicsi ujjacskáimmal szépen belenyomkodtam a mogyorókat és egy kiskanállal rá is segítettem, hogy a csoki beborítsa felülről is. Majd hagytam kihűlni.

És jött a másnap, amikor is még mindig puhább volt az állaga, mint a csokinak, de - mint már fentebb is írtam - csak semmi elkeseredés, egy gasztroblogger mindig kitalál valamit, még ha a recept nem is úgy sikerül, mint az eredeti.
És ekkor ugrott be a sportszelet íze és a praliné ötlete!

Úgyhogy nekiláttam csokit temperálni. 20 dkg csokoládét vízgőz felett megolvasztottam kb 50 fokosra, majd hozzákevertem az egészen apróra vágott 10 dkg csokoládét (maghőmérőn mérve így 32 fokos lett a csoki). Ezáltal megtörtént a temperálás, azaz a csokoládé kristályszerkezete megváltozott, ami miatt szép fényes és roppanós lesz a bonbon, vagy a praliné bevonata.
A házi csokoládémasszámat 3x3 cm-es kis kockákra vágtam. Aztán a csokival teli tálba raktam egyszerre ötöt, alaposan megforgattam őket a csokiban, majd egy meghajlított, "L" alakú villával (a hivatalos bonbonos villa a mártóvilla, de én ezt házilag, saját villából eszkábáltam, illetve urigellerkedtem) szépen kiszedegettem őket és egy szilikon sütőpapírral letakart tálcára pakoltam, sorban egymás mellé, de vigyáztam, hogy ne érjenek egymáshoz. (a közben lefolyó felesleges bevonó csokoládé úgyis összefolyik az alján és összedermeszti a kockákat) Lehet használni erre áthúzórácsot is, akkor persze a felesleges csoki nem mellé, hanem alá folyik, így nem ragadnak össze a kis kockák. De nekem még nem sikerült megvennem, így maradt a szilikon:-)

A még meg nem dermedt csokira tört mogyoródarabkákat szórtam (néhányra még ezüst cukorgolyócskát is szórtam:-)), aztán irány a hűtő, kb fél órára.
Amikor a csokiburok teljesen megdermedt, egy éles késsel összevágtam, a felesleges csokoládét a szélekről levágtam, majd kis kapszlikban kínáltam a családnak.

Mindenképpen érdemes kipróbálni ezt a finomságot, közeledik a karácsony és szerintem csodás meglepetést szerezhetünk a családtagoknak, ha a fa alatt, egy kis dobozkában ilyen mennyei finomságokra lelnek!


A belső csokoládémasszát ízlés szerint lehet ízesíteni rumaromával, vaníliával, fahéjjal, likőrökkel (pl Cointeux-narancslikőr) és egész mogyoró helyett rakhatunk bele aszalt gyümölcsöt, kandírozott finomságot, kókuszt, mandulát, mazsolát. A díszítés pedig már tényleg csak és kizárólag a fantáziánkon múlik!

5 megjegyzés:

  1. Marka - nagyon ügyes és kreatív vagy! Szuper lett ez a praliné és a csoki is!!!

    VálaszTörlés
  2. Jól átalakítottad, ügyes vagy! Erre mondják, hogy van tapasztalat a konyhában:-)
    Lehet azért nem dermedt meg eléggé, mert egy picivel több vizet tettél, vagy nem főzted 5 percet? A főzéssel még párolog a víz is. Na de mindegy, mert így zseniális lett!
    Hajni:-)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a dicséreteket, kedvesek vagytok:-)
    Hajni: szerintem nem főztem elég ideig, legközelebb kipróbálom úgy is, mert azért még szeretném elkészíteni a keményebb csokit is! De így moist újabb ajándékötletet sikerült összehoznom karácsonyra:-)

    VálaszTörlés
  4. Ez aztán a felturbózás!! Pedig már Hajninál is nagyon tetszett, de így.... Szívesen lekapkodnék egy-két kockát a képről....:)

    VálaszTörlés
  5. Köszi szépen, de Hajniéké az érdem, én csak rosszul csináltam és túl lágy lett! Innen jött az ötlet:-)))

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...