2012. augusztus 30.

Szedres rizsfelfújt habkoronában


A rizsfelfújt, vagyis a rizskoch nagy gyerekkori kedvencem, amit nagymamám fáradhatatlanul főzött hétről hétre, amikor csak megkívántam. És forró, házi baracklekvárral tálalta, ami még emelte ennek az amúgy is fantasztikus édességnek a fényét.
Egyébként sokszor meg sem vártam, hogy megsüljön, a keverőtálban maradt kis adagot (ami persze egggészen véletlenül maradt ott) előszeretettel nyalakodtam, addig sem kérdeztem 2 percenként Nagyikámat, hogy "Mikor lesz kész?"

Hozzávalók 6 személyre (6 szufléformába)
250 gramm rizs (én rizottónak valót szeretek használni, krémesebb lesz az édesség)

20 gramm vaj
1 rúd vanília/ 1 teáskanál vanília kivonat
1 liter tej
cukor/méz ízlés szerint
1 üveg (250 gramm) szederlekvár
2 tojás sárgája
2 tojás fehérje

A rizst, annyi vízzel, ami éppen ellepi, feltettem főzni. Hozzátettem a vajat is és amikor beszívta a vizet, átkevertem, hogy az olvadt vaj is elegyedjen. Aztán felöntöttem annyi tejjel, ami kétszer lepi el és hagytam takaréklángon, fedő alatt főni, amíg a tejet be nem itta. Aztán kóstolás, és ha még kemény a rizs, 1 pohár tejet hozzáöntök.
Nekem ez a rizs 1 liter tejet szívott fel, de szerintem rizsfüggő a dolog.
Ezután hozzáadtam 1 teáskanál vaníliakivonatot és 3 evőkanál mézet és hagytam kihűlni.
A tojások sárgáját 3 evőkanál porcukorral habosra kevertem, majd a kihűlt rizshez adtam.
Aztán a fehérjét is felvertem 2 kanál porcukorral egészen addig, amíg kemény és fényes nem lett.
Majd elővettem a szufléformákat és mindegyik aljára szedtem 2 kanál rizst. Erre jött 2 kanál szederlekvár, majd újból 2 kanál rizs és újra szeder. A tetejére ismét rizs került, közepén kevés szederlekvárral. Ezt a kis kompozíciót körbevettem a fényes tojásfehérje habbal, majd mind a 6 formát betoltam a sütőbe és 30 percig sütöttem. (ha a teteje nagyon barnul, tegyünk rá egy alufóliát)

Még forrón tálaltam, de másnap, a hűtőből elővéve is mennyei volt!


Sajtos-tojásos kacsazsír-krém

Mint már említettem, anyósomék tartanak kacsát és szerencsére tömnek is egy párat, így van bőven hízott kacsa. Ennek nagy előnye, hogy ha kacsahúst sütök, mindig marad a tepsi alján rengeteg zsír. Úgy vettem észre, hogy ezt az emberek többsége szépen ki is önti, meg sem ismervén a kacsazsír csodáját! Pedig mekkora reggelire egy jó kis kacsazsíros kenyér! Vaaaagy, tepsis burgonya kacsazsírral nyakon öntve és úgy ropogósra sütve.
Egy szó, mint száz:rengeteg felhasználása van a kacsazsírnak, amiből most egy reggelinek való, nagy kedvencemet osztom meg veletek.

Hozzávalók:
2 dl kacsazsír (még kicsit folyós állapotban, de már mindenképpen kihűlten)
1 főtt tojás
1 fej vöröshagyma
5 dkg reszelt trappista sajt

bors
majoranna

A kacsazsírt én kétféleképpen készítem. Az egyik, amikor kisütök valami finom sült kacsahusit, ilyenkor megtűzdelem fokhagymával, fűszerezem és ezt a fűszeres kacsazsírt dolgozom fel.
A másik, amikor nem sütök kacsát és veszek külön kacsahájat. Ezt szintén megtűzöm fokhagymával, sózom, borsozom, majorannával megszórom és alaposan kisütöm.
Mindkét esetben hagyom, hogy a zsír kihűljön, közben megfőzöm a tojást, összevágom a hagymát és lereszelem a sajtot.
Majd a kihűlt kacsazsírhoz keverem, jó alaposan összekavarom, hogy minden összetevő elegyedjen.
Ízlés szerint megsózom, majd mehet a hűtőbe. Másnap már lehet is kenyérre kenni!

Jó étvágyat hozzá!

2012. augusztus 29.

Lilahagymás gomolya

Végre megérkezett az oltóm (állati eredetű enzim, ami segít a tej alvadásában és szétválasztja a fehérjét a savótól), amit sajtkészítéshez rendeltem. Eddig ugyebár ecettel készítettem, ami ugyan nagyon-nagyon finom, mégis az oltó valahogy "valóságosabb" sajttal kecsegtetett.
Rengeteg oldalt végig"lapoztam", hogy nehogy valamit rosszul csináljak. Sok-sok jó ötletet kaptam, amiket most néhány pontban összefoglalok, hogy világosabb legyen ez a sajtkészítő-mítosz:-)


A legfontosabbak:
Paneer sajt (ecettel készülő, túrószerű indiai sajt) esetén:
1. Mindenképpen magas - legalább 3,6 %-os - zsírtartalmú tejet használjunk. Ha jó a tejünk, akkor 1 literből 10-12 deka sajtot kinyerhetünk akár ecettel, akár oltóval.
2. Ecettel való készítéskor a tejet forraljuk fel és közvetlenül forrás után tegyük bele az ecetet. Ha krémesebb sajtot akarunk, a forralás után tegyünk bele a tejbe joghurtot és utána az ecetet. Ezzel egyrészt a joghurt miatt is krémesebb lesz, másrészt a joghurt miatt alacsonyabbá váló hőmérséklet miatt is. Ha a még bugyogóan forró tejhez adjuk az ecetet, akkor keményebb sajtot kapunk
3. Akár ecettel, akár oltóval dolgozunk, mindig adjunk időt a tej megalvadásának. Ecettel való készítésnél elég 5-10 percet várni, majd gézben (textilpelenkában) alaposan kicsavarni a savót (vigyázat, nagyon forró még ilyenkor, könnyen megégethetjük magunkat).
4. Ecettel készült sajt esetén az ízesítést a gézbe való átöntés és a savó nagy részétől való megszabadulás után végezzük. Ha a tejet sózzuk, annak nagy része a savóval úgyis távozni fog és a maradék sajt sajnos íztelen marad.
5. A gézben lévő sajtot házitejszín hozzáadásával krémesíthetjük, lágyíthatjuk, így kenhető krémsajtot is készíthetünk.
6. A már kicsavart sajtot érdemes még 10-20 percig lógatni, hogy az utolsó csepp savó is kijöjjön belőle. Utána lehet formázni akár szufléformában, akár csészében, akár kis szitában.
Hűtőben 7 napig kiválóan eláll.

Gomolya sajt (oltóval készülő, a paneernál keményebb sajt) esetén:
1. mindenképpen forralatlan tejet használjunk, illetve , ha nem vagyunk biztosak a tej tisztaságában vagy már felforraltuk - és nem ecettel, hanem oltóval dolgozunk -, akkor be kell hozzá szereznünk CaCl2, azaz kalcium-kloridot, ami a forralás során magas hőfokon elvesztett Ca ionokat pótolja (ez a tej alvasztásához elengedhetetlenül szükséges)
2. mindenképpen magas - legalább 3,6 %-os - zsírtartalmú tejet használjunk. Ha jó a tejünk, akkor 1 literből 10-12 deka sajtot kinyerhetünk akár ecettel, akár oltóval.
3. Oltó használatakor mindig az oltó jellegének - és használati utasításának - megfelelő hőmérsékletre melegítsük a forralatlan, nyers tejet (ez általában 32-38 fok között van), majd ezután adjuk hozzá az oltóanyagot.
4. Ha fajtasajtot akarunk készíteni (pl trappista, edami, gouda, camembert, brie, parenyica), akkor az oltó után a megfelelő sajtkultúrát is adjuk a tejhez, illetve ezután a sajtnak megfelelő hőmérsékleten és módszerrel érleljük tovább.
5. Akár ecettel, akár oltóval dolgozunk, mindig adjunk időt a tej megalvadásának. Oltóval való készítésnél 20-50 percet érdemes várni (a tej minőségétől függően), majd összevágni az alvadékot és kevergetni, hogy minél több savót le tudjon adni. Minél többet keverjük és ezáltal egyneműbb alvadékot kapunk, annál egyenletesebb lesz a sajt szerkezete is. 1/2 órát csepegtessük, majd súllyal lenyomva 24 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk összeérni a sajtot. Hűtőben 10 napig is eláll.

Nos, az én oltós sajtom így készült:
Elmentem ismét jól bevált tejesemhez és megvettem a forralatlan tehéntejet.(most 2 literrel kezdtem, nem akartam, hogy bibi esetén sok menjen kárba)
Itthon aztán felmelegítettem a tejet 32 fokra és beletettem az oltót (nekem folyékony oltóm van, ebből 0,4 ml kellett). Figyelni kell, mert ha túl sok oltót teszünk a tejbe, akkor a sajt keserű lesz!
Szóval az oltó a tejben, fedő a lábason és vártam 30 percet, majd meglestem, hogy mennyire alvadt meg a tejecském. Csodásan összeállt, így az alvadékot egy késsel felvagdostam, mint egy tortát,így elősegítve, hogy még több savó kijöjjön az aludt tejből. Aztán nekiláttam keverni, hogy minél kisebb darabkákra essen szét, így még több savó jön ki belőle. Kb 2 perc kevergetés után újra lefedtem és negyed órát hagytam pihenni. Ezután egy merőkanál segítségével könnyen le lehetett szedni a tetejéről az összegyűlt savót. (semmiképpen ne  öntsétek ki,mert nagyon sok mindenre felhasználható, pl kenyérkészítéshez, kényeztető fürdőhöz) Ezután újabb 10 perc várakozás következett, mert ezalatt is rengeteg savót lead az alvadék. Majd az egészet egy textilpelenkával kibélelt szűrőbe öntöttem és hagytam kicsit lecsepegni egy lábas fölött. Aztán ízesítettem sóval és apróra vágott lilahagymával (de bármi mással is lehet, pl fokhagymával, kaporral, köménymaggal, dióval, aszalt szilvával, újhagymával, medvehagymával, kakukkfűvel), majd a kis csomagot fél órára felakasztottam csöpögni.
Utána gézestül beletettem egy akkora szűrőbe, amibe éppen belefért, ezt lefedtem egy tányérral és 1 kilós súlyokat pakoltam rá, összesen 3 kilónyit.
Másnapig hagytam összeállni és préselődni, persze közben csepegett belőle a savó:-)
24 óra elteltével egy nagyon finom, gomolya jellegű sajtot kaptam, ami hűtőben akár 10 napig is eláll.

TIPP: sózni nem csak az alvadékot lehet, hanem a kész sajtot úgynevezett sófürdőbe tenni. Ehhez 20 %-os sófürdőt kell készíteni és ebben tárolni a sajtot órákon át. (1kg sajtot kb 8 órán át kell sófürdőben tartani.)


2012. augusztus 28.

Az étel napos oldala 1. rész

Amolyan kitekintésnek - illetve inkább betekintésnek - szánom ezt a bejegyzést. Különösebben nem hirdetem, aki elolvassa, annak jó, aki nem - annak is:-)
Az elmúlt pár évben, főleg mióta megszülettek a csibészeim, folyton azon jár a fejem, hogyan is lehetne jobbá tenni az életünket. Természetesen fontos, hogy legyen pénz és legyen tető a fejünk felett, de a legfontosabb ugye az egészség.
Ennek köszönhetően szépen lassan változtatni kezdtem, hiszen mindenkinek az a célja, hogy ott táncolhasson a gyereke esküvőjén (mondjuk nem vagyok a nagy lagzik híve, de ha eccer ez lesz a vágyuk, hát legyen:-), ringathassa az unokáját, mi több: talán még az unokája esküvőjén is ott legyen.
Na, de a hosszú élet nincs ám ingyen, tenni is kell érte. És, mint minden fiatal, 30 éves korunkig mi is örökifjúnak éreztük magunkat, hedonista módon vetettük magunkat az élet élvezeteibe és csak mostanában álltunk meg egy pillanatra és körülnéztünk: nem lesz ez így gyilkos tempó?
De, bizonyosan az lesz, főleg, ha a tempó mellé egészségtelen ételekkel is teletömjük magunkat, mintha szépen lassan ciánt cseppentenénk esténként elalvás előtt a szánkba.
Nos, elkezdtem ugyebár változtatni.

1. Barnarizs
Az első gyerkőcömmel való terhesség alatt lecseréltem a fehér rizst barna rizsre, hiszen nagyon magas a rosttartalma (és persze még sok más előnyös hatása van), ami igen jó rákmegelőző hatással bír. Ráadásul nem olyan hizlaló, mint a sima fehér rizs és a koleszterinszintet is rendben tartja oryzanol tartalmának köszönhetően. Természetesen van neki komoly B vitamin tartalma is.
És, amit nagyon kevesen tudnak: a mérgező hatású bomlásnak indult anyagokat megköti a bélben és rövid úton kitessékeli a szervezetből széklet formájában. Hölgyeim, ha másért nem, hát emlőrák-kockázat csökkentő hatása miatt tessék egy héten egyszer fogyasztani. Garantált a rászokás:-)

2. Hal, hal és hal
Lehet ez édesvizi, tavi, folyami, tengeri: csak hal legyen!
A házassággal nagy horgász családba csöppentem, bár jómagam is űzöm ezt az idegekre igen jótékony hatással lévő foglalatosságot már tini korom óta. De komolyabban férjuram avatott be a titkokba, rejtett praktikákba. Mellette ismerkedtem meg igen részletesen a különböző halfajtákkal is, és szerencsés kezeinknek és botjainknak köszönhetően nem csak képzeletemben úszkáltak a halak, hanem igen gyakran a mosogatómban kötöttek ki.
Készítettem én már vacsorára szürkeharcsát, törpeharcsát, pontyot, keszeget és kárászt. Estem már neki campónak és csukának, süllőnek és balinnak is. Busával is volt dolgom, bár azt sajnos nem mi fogtuk.
És persze halbolt felé is elvetődtem, ahol volt szerencsém lazachoz, tengeri süllőhöz, tonhalhoz, tokhalhoz és cápához is.
Nagy kedvenceink a tenger gyümölcsei: imádom a kalmárt, tintahalat, polipot, kagylókat (főleg a vongole és a fekete a nagy favorit), de kóstoltunk már  osztrigát, langusztát, garnélát, homárt és királyrákot is. A fésűkagyló a mindenem, kár, hogy olyan borsos az ára!

Száz szónak is egy a vége: a hal borzasztóan egészséges, mi minden héten legalább kétszer halat eszünk. Ha másképp nem megy, gyalogoljunk el a halashoz a piacra és vegyük meg a legolcsóbb busát vagy keszeget. A busa igen finom fokhagymás tejbe áztatva és grillen kisütve. A keszeget érdemes 5 mm-enként beirdalni, paprikás lisztben megforgatni és ropogósra sütni. Garantáltan szálkátlanítja az irdalás és a sütés és mennyei halétel lesz a szálkákkal teli szörnyetegből.

3. Marhahús
A terhességem elején elhatároztam, minden héten lesz minden húsból és minden köretből az asztalon.
Így történt, hogy a számomra addig került marhahús heti rendszeres látogató lett a konyhámban.
A sovány marhahús koleszterincsökkentő hatással bír, ráadásul csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Vas, cink és B-vitamin tartalma igen magas és rengeteg fehérjét tartalmaz.
Egyszóval nem kell megijedni a vörös húsoktól, fogyasztani kell őket bátran.

4. Méz és nyírfacukor
A cukor egy olyan anyag, amire az élvezeten kívül az égvilágon semmi szüksége a szervezetnek. Khmmmm, könnyű azt mondani, kérem szépen, főleg, ha a helyette ajánlott egészséges nyírfacukorból  10 deka szinte annyi, mint a kristálycukor kilója:-)
Nos, néha dőzsölök és különleges - mondhatni nagy kedvenc - édességeimhez nyírfacukrot használok. Ezzel a bűntudatomat is nyomom lefele rendesen és az egészségemre is próbálok figyelni.
Alapjában véve pedig egy köztes megoldást választottam: bár receptjeimben többségében cukrot írok (és nem részletezem, hogy lehet helyette ez meg az meg amaz), de bevallom: csalok. Mostanában már napraforgómézet használok a cukor helyett, ami talán még ízletesebbé teszi az édességeket. Persze van olyan recept, amihez kifejezetten cukor kell (főleg a porcukornál vagyok gondban - de pár lépést azért mégiscsak tettem, ha a Jóisten ilyen iszonyatos édességimádattal áldott meg!

5. Vaj
1 éve teljesen lecseréltük a margarint, már csak és kizárólag vajat használok, még ha a recept margarint is ír. Tudom, sokan kételkednek, mert egy időben mindenki a vajat hurrogta le és a margarint dicsőítette és most fordult a világ, régi bukott hősök ismét előtérbe kerülnek.
Én bedőltem, ha más nem, az íze miatt. Egy példa: imádjuk a füstölt lazacot és a Lidl-ben néha egész jó áron lehet hozzájutni, ilyenkor este felbontunk egy üveg bort, én olivaolajon megpirítok pár szelet kenyeret, majd vajforgáccsal megkenem és jön rá a lazacszelet, amit pár kis kocka lilahagyma koronáz. Ezt sokáig margarinnal tettem, de amikor vajjal kóstoltuk, megállt a kezünkben a pirítós és csak néztünk egymásra nagy szemekkel: "Te is érzed?" - hitetlenkedtünk. Igen, egészen más, selymes íz, ami nem csak kíséri, hanem kiemeli a füstölt lazac jellegzetes ízét.
A "mitől egészséges" szöveget bárki megtalálja a gugliban, én ezzel a példával tudom a legjobban érzékeltetni a különbséget.

6. Házi tej, vaj, joghurt, sajt és túró
A piacon van pár tejes, én próbáltam kiválasztani a legjobbat. Az egyiknél egyértelmű volt, hoyg vizezi a tejet, ráadásul a legdrágább, úgyhogy ezt elvetettem. Aztán rátaláltam egy eldugottabb tejesre az őstermelőknél: nos, itt igazán ízletes, zsíros tejet találtam. Azóta itt vásárolok: tejet, vajat, joghurtot. Otthon pedig magam gyártom a sajtot, krémsajtot, túrót és a gyümölcsjoghurtokat is. (nemsokára görög joghurtot és ayrant készítek, lesz blogbejegyzés). A sajtkészítés nagy művészet és én csak éppen belekaptam, de nagyon élvezem. Csináltam már kecske krémsajtot, tehéntejből gomolyát és kecsketejből félkemény sajtot (úgynevezett paneer-t). (persze sokat segít a tejoltó, amit a neten rendeltem) Most tervezem a mozzarellát és talán egy trappista típusút is bevállalok. A parenyica pedig nagy álmom, talán egyszer még az is összejön.
Nem tudom, hogy azért esik -e jobban, mert igazi tej és abból készült termékek, vagy mert én csináltam: mindenesetre a végeredmény ismét a házi tej és tejtermékek mellé teszi le a voksomat!

7. Extra szűz olívaolaj
A hidegen sajtolt extra szűz a legjobb az amúgy is jónak számító olívaolajok közül. Életemben először igazán extrát 2006-ban kóstoltam, amikor a montenegrói olajfák közt ücsörgő néni kínált a  frissen sajtolt lével. Mennyei volt! Vettünk is azonnal 4 üveggel, ami sajnos nem tartott sokjáig! Azóta sem találtam olyan intenzív ízű olívaolajat a boltokban (naná, nyilván a néni házi és igazán  igazi olajat árult) .
Írják róla, hogy jó szívbetegségre, koleszterinre, érelmeszesedés megelőzésére, vastagbél-rék ellen, fertőtlenítésre,gyomorbántalmakra. Én egyet tudok biztosan: egy nagyon kedves ismerősömnél komoly gyomorproblémákat diagnosztizáltak. Onnantól kezdve minden héten csinált egy "fordulásos" kúrát, azaz 1 deci extra szűz, hidegen sajtolt olajat megivott és negyed óránként fordult egy negyedet. Azaz először a hátára feküdt, majd az egyik oldalára, aztán a hasára és a másik oldalán fejezte be a kúrát. 60 perc, és a gyomor kitisztult, majd nyilván kifelé menet a belek is. Nem telt el 1 év, és az ismerősöm minden panasza elmúlt. Ennek köszönhetően -é vagy sem, én mindenesetre előszeretettel locsolgatom a salátákat olívaolajjal és elég sok főzött ételemhez is hozzáteszem.

8. Zabpehely
A zab hatása egyértelműen az egészség malmára hajtja a vizet. Az elmúlt években rengeteg cikk jelent meg jótékony hatásáról: koleszterincsökkentő, szívproblémákra kitűnő.
Én, amikor megvettem az első zacskót, kétkedve néztem a semmilyen ízű pelyheket, de aztán belevágtam. Elkészítettem az első tejbe-zabpelyhemet, amit imádtam én is,legalább ugyanúgy, mint a gyerekek. Azóta minden héten megfőzöm, mintha tejbegrízt készítenék.  Kevés mézzel meglocsolom, a gyerekek még kakaót is kapnak rá és hajrá: éljünk egészségesen:-)

Nos, mára ennyi "okoskodásra" futotta, nem tudom, mikor lesz folytatás, de az biztos, hogy még rengeteg változásról szeretnék írni. Remélem időközben egyre többről és többről.

Addig is próbáljunk lassan, de biztosan áttérni az egészséges ételekre, hiszen szervezetünk meghálálja!

Olajos hal balatoni módra


Nagy horgász család vagyunk és bármilyen víz közelében járunk, sosem hagyjuk ki, hogy ne fogjunk legalább pár keszeget! Nos, a keszeg felettébb szálkás jószág, nem is nagyon szeretik az emberek, mert félnek tőle.
Én kétféleképpen imádom: az egyik a sült keszeg, ami kizárólag frissen az igazi. Persze alapos előkészítést igényel, 1 mm-enként kell beirdalni, hogy a szálkák nagyon aprók legyenek és sütés közben ropogósra süljenek, így nem tud megakadni a torkunkon. És persze nagyon kell figyelni a megfelelő besózásra és a tűzforró olajban történő ropogósra sütésre!

A másik nagy keszeg-kedvencem, az olajos hal ugyanilyen kényes dolog, ha kihagysz pár fonos lépést, oda az élvezet.
Először is jól meg kell pucolni a halat (belezés, pikkelyezés), majd a fejétől megszabadítva milliméterenként mélyen beirdalni, hogy minden szálkát átvágjunk. Itt nem is annyira a szálkák apróra vágása a cél, mint inkább az, hogy a só, a fűszerek és az olaj mindenhol jól átjárja a hal húsát.

Nekem most nagy szerencsém volt, mert bár én most nem horgásztam, de Férjuram és Apósom rengeteget fogtak, amiből jutott bőven mindenkinek. Így történt, hogy 12 szép keszeggel tértem haza kis konyhám rejtekébe.

Hozzávalók:
12 keszeg

egész bors
mustármag
egész koriander
kakukkfű
borsikafű
olaj

A keszegeket még a Balatonon apósom megpucolta és be is irdalta, na meg alaposan besózta. A jó alapanyagnak legalább fél napot állnia kell , hogy a húsa magába szívja a sót és ne legyen íztelen a végeredmény. Érdemes kicsit jobban besózni, mintha pl olajos sütéshez készítenénk elő, de nem szabad túlsózni sem, mert akkor ehetetlen lesz a végeredmény. Én azt javaslom, a 12 halhoz kb 2 csipettel használjatok több sót, mint egy átlagos besózáshoz.

Szóval mire hazaértünk a Balcsiról, már este volt, így betettem a hűtőbe a keszegeket és mindenki jól járt. Nekem nem kellett türelmetlenül várnom a fél napot, a halak meg még másnap reggelig megúszták az olajfürdőt (nem , mintha bármit is érzékelnének már belőle szegény lefejezett párák).
Másnap fogtam a kuktámat, az aljára öntöttem egy kevés olajat, majd rátettem egy réteg keszeget. Erre raktam 3 szem borsot, kevés mustármagot, koriandert, kakukkfüvet és borsikafüvet. Majd újra egy réteg keszeg és újra egy adag fűszer mindenből. Amikor már elfogyott a hal, annyi olajjal öntöttem fel, ami pont ellepi.
Majd a kuktát lezártam és takaréklángon főztem a halacskákat 2 órán át.
Utána kivártam, hogy a kukta szelepe leeresszen, bekukkoltam és csontpróbát csináltam (azaz megnéztem, hogy eléggé megpuhult -e a keszeg gerince, mert akkor már jó a hal), és megvártam, hogy a finomság teljesen kihűljön. Üvegbe szedtem és hűtőbe tettem.

Aki szereti az olajos halakat (makréla, szardínia, tonhal, sprotni....stb), az ki ne hagyja. Elkészíthető más halakból is (pl kárász), az eredmény ugyanolyan finom:-)



A balatoni nyár:-)

Bergmann Cukrászda
Végre eljött az augusztus, amikor is évek óta 1-1 hosszú hétvégére leugrunk Zánkára.
És ha már a Balatonon vagyunk, nem hagyhatunk ki pár gasztronómiai csodát, ami elkényezteti gyomrunkat és ízlelőbimbóinkat.
Így adódott, hogy belebotlottam a neten a legjobb balatoni éttermek és cukrászdák listájába és ebből szemezgetve döntöttem a balatonfüredi Bergmann Cukrászda és a badacsonytomaji Muskátli Családi Kisvendéglő és Cukrászda mellett.

Látogatók szempontjából nem éppen a legjobbkor érkeztünk a Bergmann Cukrászdához: javában szombat délután volt és az emberek édességre vágytak. És valamiért mindenki a Bergmannhoz jött, legalábbis mi úgy éreztük. 10 percet vártunk egy parkolóhelyre, majd bent is sok vásárló fogadott.
Mi a Petőfi utcai cukrászdát látogattuk meg, de a Balaton közvetlen közelében, a Zsigmond utcában is megbújik egy Bergmann, amit szintén érdemes felkeresni, ha van rá időnk.

Nekünk sajnos nem volt, így kivártuk sorunkat és csöppet sem bántuk meg.
Mivel minden asztal foglalt volt és Zánka is nagyon közel, így az elvitel mellett döntöttünk.
A specialitások közül a Morgan kapitány tortát, az Ír kávé tortát és a Gellért roládot próbáltuk ki, a "sima" sütik közül a Fekete Macskát és a Pisztáciás szeletet választottuk.

Pisztáciás szelet
Gellért rolád
Morgan kapitány tortája
Ír kávétorta
Fekete Macska
Nálam a Gellért rolád volt a nyerő, ebben párizsi csokoládékrém volt rumos-meggydarabokkal és grillázzsal. A második helyezett Morgan Kapitány csodás rumos-csokis piskótája volt könnyű vaníliakrémmel töltve, majd rögtön a nyomában az Ír kávétorta következett. A pisztáciás szelet krémje, bár igen pisztáciás volt, de ha a torta tetején nem lett volna a finom piros gyümölcsökből készült lekvár, akkor eléggé semmitmondó lett volna, de így a tortát az előkelő 4. helyre emelte. Sajnos a Fekete Macska a rettenetesen száraz kakaós piskótája miatt az utolsó helyre került, pedig a rajta lévő éjfekete csokoládé réteg nagyon csábító volt. Sajnos pogácsából már nagyon kifogytak, de azért még ott árválkodott 2 szép hagymás pogi, ami tényleg fantasztikusan könnyű tésztából és édeskés sült hagymából készült , igazán megérte elhozni a két kis árvát:-)

Persze nem hagyhattuk ki a helyszínen a kézműves fagyikat: csokoládé, vanília, bodza, rumos szilva és pisztácia fagylaltokat teszteltünk.
A győztes egyértelműen a pisztácia lett, ami finoman pörkölt ízével az általam eddig legjobbnak tartott Krisztina cukrászdás díjnyertes pisztácia fagyit is lemosta az első helyről.
A bodza fenomenális volt, selymes, savanykás és tele finom virágdarabkákkal. A rumos szilva őrületes, a csokoládé nagyon csokis és a vanília lágy és édes!
Egyszóval a fagyijuk nálam minden szempontból (íz, adag, selymesség, lágyság) az első helyen végzett.

És hogy éttermi élményeinkről is megemlékezzek: utolsó napunkon ellátogattunk a badacsonytomaji Muskátli Kisvendéglőbe, amit a Szita család üzemeltet.
Kívülről jellegtelen épület, de belül igazán hangulatos, kockás abroszos asztalok fogadtak minket.
Az étlap igazán étvágygerjesztőnek hangzó magyaros ételeket rejtett. Volt itt marha,sertés és csirkehús, de találtunk libamájból készült finomságokat és balatoni halételeket is.

 
Mivel nagy halrajongó család vagyunk, így harcsapaprikást rendeltünk nokedlivel, mandulás harcsaszeletet tejszínes krumplipürével és őszibarack-kompóttal, én pedig a szokásos (minden étteremben letesztelendő) hagymás rostélyost választottam.
Nos, csak szuperlatívuszokban tudok a felszolgált ételekről beszélni. Bár a harcsapaprikás nem a hagyományos módon készült, mégis a bundába rejtett, majd paprikás-tejfölös szósszal leöntött harcsaszeletek tökéletesen harmonizáltak a finom és egyáltalán nem szétfőzött nokedlivel.
A mandulás harcsa ropogós panírbundában bújt meg, a bundát mandulával borították, ami finoman kiemelte a harcsa szaftos ízét. A tejszínes burgonyapüré fantasztikusan finom volt és az őszibarack kiváló kiegészítőjeként szolgált a harcsaszeletek mellé.
A hagymás rostélyos... Nos, elöljáróban el kell mondanom: szinte minden étteremben, ahol járok, hagymás rostélyost rendelek, mert valamiért úgy gondolom, ez az az étel, amin keresztül le tudom mérni, milyen is a szakács. Nagyon kell vigyázni a húsra, ne legyen száraz vagy rágós, ne úsztassák el a mustárban. A hagyma pedig legyen ropogós, mégse legyen túlsütve, lehessen érezni a hagyma ízét!
Nos, ez a hagymás rostélyos életem egyik legfinomabbja volt. Minden - számomra fontos - kritériumnak megfelelt, így az utolsó falatig elfogyott.
Desszertnek mindannyian a pincér által ajánlott "Laci sütit" választottuk, ami lekváros piskótatekercset rejtett elfektetve és csoki-vaníliakrémmel körbevéve, pár szem dióval megbolondítva. Ebben sem csalódtunk, majd a következő meglepetés a fizetéskor ért minket, hiszen ajándékba kaptuk a család házi száraz fehérborát.
A Muskátli Éttermet ajánlom mindenkinek, aki hangulatos, kockás abroszos kisvendéglőre vágyik, ahol a kiszolgálás rendkívül kedves és figyelmes, az ételek pedig háziasak és ízletesek, az adagok bőségesek!

Mandulás harcsa

Hagymás rostélyos

Harcsapaprikás nokedlivel

Laci süti

2012. augusztus 25.

Lazactatár

Hősiesen bevallom, nagyon szeretem a Lidl-t. Igen, vannak benne nagyon kommersz és ócska dolgok is, de rengeteg finom, színvonalas és nem túl drága finomságot innen szoktam beszerezni.
Ilyen például a Lidl szeletelt füstölt lazaca, ami 100 grammos kiszerelésben kapható 660 forint körüli összegért. Viszont néha, amikor már közel a lejárat, kiárusítják. Így jutottam most én is 2 szép csomaghoz. Általában vajas pirítósra tesszük,megszórjuk lilahagymával és így fogyasztjuk, de most valami különlegeset szerettem volna reggel Férjuram elé tenni.
Egyszer, egy étteremben ettünk lazactatárt, valami isteni volt, gondoltam, ez most pont jó lenne. Na, de hogyan kezjek hozzá?
Körbejártam a netet, elolvastam jópár receptet, végül megalkottam az én lazactatáromat.

Hozzávalók 4 személyre:
200 gramm szeletelt füstölt lazac
20 gramm szobahőmérsékletű vaj
20 szem kapribogyó
10 darab fekete olivabogyó
d1 kis fej lilahagyma
bors
extra szűz olivaolaj
1 kávéskanál porcukor
pár csepp citromlé

A szeletelt füstölt lazacot először vékony csíkokra, majd apró kis kockákra szeleteltem és egy tálba tettem. Majd megborsoztam (sózni nem kell, hiszen a füstölt lazac nagyon sós), hozzáadtam 1 kávéskanál porcukrot, megöntöztem kevés olivaolajjal, nagyon alaposan összekevertem és félretettem kicsit összeérni.
Ezalatt a kapribogyót és az olivabogyót nagyon apróra vágtam. A lilahagymát megpucoltam, ezt is apró kockákra vágtam és a felét beleszórtam a lazacpürébe. A kapribogyót és az olivabogyót úgyszintén, majd csöpögtettem rá pár csepp citromlét, újra összekevertem és hozzátettem a vajat is. Ezzel is egyneművé kavartam, alaposan összenyomkodtam még egy villával, hogy tényleg elegyedjenek az ízek, majd betettem a hűtőbe úgy 20 percre.

Közben pirítottam fejenként 2 szelet pirítóst, megterítettem, egy kis tényérra vékony szelet vajat tettem és apróra vágott lilahagymát, majd a hűtőből kivéve, tálaltam a lazactatárt!

Hatalmas sikere volt, ez is listás étel lett!

Egyszer érdemes rá beruházni és kipróbálni, mert azon kívül, hogy mennyei, még rendkívül egészséges is.

Jó étvágyat hozzá!




2012. augusztus 24.

Sült galamb majonézes krumplisalátával

Galambot életemben először kb 8 éve ettem, amikor is Férjuram hazavitt a szüleihez és ott anyósom készített galamblevest. Addig fenntartásaim voltak az étellel kapcsolatban, folyton a Blahán lévő kakis lábú, mocskos galambok jutottak róla eszembe, de ez a leves fenomenális volt! Aztán meg is néztem a kis házi szárnyasokat és megállapította,, hogy ezek bizony nem pösti galambok, hanem szép, tiszta (és jó kövér) vidéki házigalambok.
Ekkor teljesen megnyugodtam és el is döntöttem: a leves felkerül a kedvencek közé.
Innentől a galambok és köztem örök szerelem alakult ki. Legalábbis a gasztronómiai részét illetően (a karmokkal,csőrrel rendelkező egyedeket még mindig utálom!)

Legutóbbi hazalátogatásunkkor kikönyörögtem 2 szép tubicát drága Anyósomtól, aki adott is megpucolt, félbevágott, frissen mélyhűtötteket: legnagyobb örömömre. hiszen, mikor láttam, hogy még nincsenek apró darabkákra szedve, el is határoztam, hogy valami különlegeset készítek, nem levesben végzik.
Pár hete már volt szerencsém a rántott galambhoz,ami szintén isteni, de most sült husira fájt a fogam.

Így összekötöttem a kellemeset a még kellemesebbel: készítettem galamblevest is, majd a még csak félig átpárolódott galambokat kivettem a levesalapból és sütőben végezték be sorsukat.

Hozzávalók:
2 szép galamb
3 csík zsírszalonna


A krumplisalátához:
1 kg héjában főtt és megpucolt krumpli
3 dl tejföl
6 evőkanál majonéz
2 lilahagyma
só, bors
ecet
pár csepp citrom
1 teáskanál mustár

A galambokat átmostam, majd a "Galambleves" bejegyzésemnél részletezett módon előpároltam.
Majd a félig megpuhult galambokat egy tepsibe tettem, a tetejüket megszórtam apróra vágott zsírszalonna-kockákkal és 200 fokos sütőbe toltam. Ahogy a zsírszalonna kezdte kiengedni a zsírját, folyamatosan locsolgattam a galambokat az alattuk összegyűlő zsírral/lével.
Kb 1 óra alatt ropogós pirosra sültek.




Köretnek majonézes krumplisalátát készítettem: 1 kg krumplit megfőztem, majd megpucoltam és félujjnyi karikákra vágtam. Egy mély tálba tettem 2 megpucolt és karikára vágott lilahagyma kíséretében és egy kis edényben 3 deci vízhez ízlés szerint ecetet, cukrot és sót tettem. Elkevertem és a krumplikarikákat nyakon öntöttem vele. Én már előző este elkészítettem, így az ecetes lé alaposan átjárta a krumplit. De az is elég, ha 2-3 órát áll a lében tálalás előtt.
Másnap egy tálkában 3 deci tejfölhöz kb 5-6 evőkanál majonézt adtam, csepegtettem pár csepp citromlevet, hozzátettem 1 teáskanál mustárt, sót és borsot, majd alaposan kikevertem. Az ecetes lét a krumpliról leöntöttem és a majonézes mártással kevertem össze finoman, hogy a krumplikarikák ne törjenek össze.


Jó étvágyat hozzá!

Galambleves rókagombával bolondítva


Anyósomtól kaptam 2 szép galambot, ami szerencsére csak félbe volt vágva (illetve az aprólék mellette pihent, úgy, mint lába, nyaka, feje, mája). A fél galambokat sültnek szántam, de tudtam, a pároláshoz úgyis sós vízbe kéne tenni őket, így döntöttem: a sült galambot erőt adó galambleves fogja megelőzni.
Valamilyen véletlen folytán a méhyhűtőben a galambok mellett ott pihent pár fagyasztott rókagomba, gondoltam, túl sokat nem árthat eme fenséges nedünek, így azt is kivettem és később a levesbe tettem. Nem bántam meg a döntést, mennyei volt a roppanós gomba és a galambleves édeskés íze.
Ezt a levest egészen másképp csinálom, mint a húsleveseket általában: tartom magam anyósom receptjéhez.

Hozzávalók:
2 szép galamb + aprólék (ha csak 1 galamb van, akkor hozzá lehet tenni egyéb szárnyas aprólékát is)
3 sárgarépa
2 fehérrépa
fél zellergumó
1 karalábé
szárított zellerlevél
petrezselyem zöldje

7 szem egész bors
2 marék borsó
pár darab félbevágott rókagomba

A leveszöldségeket megpucoltam és apró karikákra/kockákra vágtam. Majd kevés olajon elkezdtem egy nagy lábas alján pirítani, hogy kicsit megkaramellizálódjon (ettől lesz a levesnek finoman édeskés íze). Ezután hozzáadtam az aprólékot (nyakat, lábat, fejet, de a belsőséget nem!) és azt is pirítottam kicsit.
Majd hozzászórtam 1 evőkanál lisztet, átkevertem és nagyon lassan, folyamatos keverés mellett elkezdtem fél liter vízzel felönteni (vigyázat, nehogy becsomósodjon). Ebbe a sűrű levesalapba tettem bele a fél galambokat és a belsőséget és annyi vízzel öntöttem még fel, ami félig ellepte őket. Majd hozzáadtam a petrezselyem és a zeller zöldjét, sóztam és a borsszemeket is mellé potyogtattam.
Addig főztem alacsony lángon, fedő alatt, amíg a galambok félig megpuhultak (ez kb 1 óra volt). Majd a fél galambokat kiszedtem egy tepsire (és sült galamb készült belőlük), a levesbe beletettem a rókagombákat és a borsót, felöntöttem annyi vízzel, amennyi levest akartam készíteni és további 1 órát főztem fedő alatt.

Fantasztikusan ízes,csodásan sárga, édeskés, semmihez nem hasonlítható galamblevest tehettem este az asztalra!

2012. augusztus 23.

Pillecukros-csokoládés brownie

A történetet azzal kezdem, hogy mindenem a csokoládé. És ha ezt még halmozni lehet, akkor keverem a tejcsokit az étcsokival, a kereket a szögletessel, a töltöttet a töltetlennel, gyakorlatilag Gombóc Artúrként szaladgálok a csokik közt.
A brownie pedig nagy kedvencem, hiszen csoki is, meg süti is és ropog is, meg lágy is! Mindent egyesít, amit imádok!
Igaz, bevallom őszintén, életem első browniját egy Burger Kingben kóstoltam vanília fagyival. És azt is bevallom, hogy nagyon-nagyon ízlett. Aztán a következő brownie-t drága nagynéném követte el ellenem, na ott aztán rájöttem, hogy a Burger Kinges lópikula ám! És hogy nekem is kéne csinálni!
Gyors receptcsere, nekiesés és persze a siker garantált volt.
Aztán egyik este jött a TV Paprika és Nigella ott billegett a konyhájában, hogy neki az éjszaka közepén is muszáj ennie valami csokisat. És előkerült a csokis brownie receptje.

Úgyhogy most az ő receptjét követve, de természetesen "markásítva" készítem el ezt a fantasztikus nyalánkságot.
És hogy miért pillecukorral?
Első ok: mert van itthon 4 nagy zacskónyi, amit tortaborításhoz vettem még régebben, amikor le volt árazva a Lidlben (és még decemberig jó, bár gyanítom, a cukortartalma miatt 3012 decemberéig is kitartana).
A második ok: imádom télen a forró csokimba potyogtatni a pillecukrot és élvezni, ahogy a félig olvadt cukormassza szétolvad teljesen a számban. Gondoltam, nem tévedhetek nagyot, ha a sütibe is belecsempészem. És a végén még a tetejére is jutott dekorációnak!

Hozzávalók:
200 gramm étcsokoládé
200 gramm vaj
3 tojás
250 gramm cukor
1 rúd vanília
110 gramm finomliszt
1 csipet só
25 darab pillecukor
fél tábla étcsokoládé apró kockákra vágva

A csokoládét vízgőz fölött összeolvasztottam a vajjal, majd félretettem hűlni.
Eközben egy másik tálban a tojások sárgáját habosra kevertem (fehéredésig) a cukorral. Amikor a csoki kihűlt (mert ugye nem akarunk csokis rántottát), hozzákevertem a tojásos masszát és alaposan összekevertem. És ezután belekevertem óvatosan a lisztet is, majd beledobáltam 10 darab, kis kockákra széttépett pillecukrot, amit szintén alaposan elkavartam.
A tetejét az apró kockákra vágott étcsokival és 15 darab pillecukorral díszítettem.
Sütőpapírral kibélelt tűzálló tálba öntöttem és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem.

Ne tessék ám megijedni, kívül ugyan kérget kap, de belül ilyenkor még kicsit folyós.
Sőt, az enyém nyúlós is volt a közepén lévő sok-sok olvadt pillecukor-darabka miatt is. De kihűlés után az egész megszilárdul, a belseje ugyan puha marad, de semmiképpen nem folyós.
A pillecukortól istenien ragacsos, mézédes lett, de imádtuk!!!


Csak IGAZI édességimádóknak ajánlom!
Többiek pillecukor nélkül nyugodt szívvel elkészíthetik, úgy inkább az étcsoki (és nem az édesség) fog dominálni és garantált lesz a siker!

A még meleg brownie-t vanília fagylalttal tálalva a Paradicsomban érezhetjük magunkat!



2012. augusztus 22.

FishMac szendvics - Egy Doboz Élete játékra

Dizájnmenza játékának második fordulója az E nélküli ételekről, vagyis a boltokban, gyorséttermekben kapható kedvenceink egy az egyben újra készítéséről szól, de mindenféle tartósítószer, színezék, állományjavító, ízfokozó nélkül.
Már készítettem egy "pályaművet", a házi chipset, de tudtam, hogy ez nem volt igazi kihívás, ezt bárki bármikor elkészíti.

Aztán beugrott a régi nagy kedvencem, a fismek. Azaz ma már Filet-O-Fish a neve, és bár már hosszú évek óta nem jártam McDonald's-ban, gondolom az íze még ugyanaz, mint régen.
Gyorsan megkerestem a Meki oldalán, elolvastam a hozzávalókat, aztán vadul keresgéltem a  neten a bűvös szósz után. Sehol semmi.
Úgyhogy a saját kis ízlelőbimbóimra bíztam magam. A siker akkora volt, hogy a szendvicset fel kellett vennem a Kedvencek listájára:-)

Hozzávalók 4 személyre:
8 hamburgerzsemle
4 szép szelet tőkehalfilé
30 dkg cheddar sajt vékony szeletekre vágva
olaj

A szószhoz:
2 dl tejföl
6 evőkanál majonéz (házi készítésű: tojás-olívaolaj-citromlé-só-bors)
3 csemegeuborka nagyon apró kockákra vágva
1 evőkanál kapor
1 gerezd zúzott fokhagyma



A panírhoz:
liszt
tojás
zsemlemorzsa



Először elkészítettem a házi majonézt. 1 tojás sárgájához hozzáadtam 1 késhegynyi sót és egy mély tálban kézi habverővel alaposan kikevertem. Majd először cseppenként, később vékony sugárban adagoltam 1,5 dl olívaolajat a sárgájához. Ne sajnáljuk az időt lassan kikeverni, hiszen a sárgája a végére felveszi az összes olajat, ha jól csináljuk. Ízesítésnek kevés borsot és pár csepp citromlét is hozzácsöpögtettem.
Eztán végre következett a szósz: azaz a tefölt, a majonézt, a fokhagymát, az uborkát és a kaprot alaposan összekevertem (ha kell még, ízlés szerint lehet változtatni az összetevőket), és felhasználásig hűtőbe tettem.

A tőkehalfiléket kiengedtem (mivel fagyasztott volt), kicsit megsóztam, hagytam, hogy kieressze a felesleges levét, majd papírral leitattam róla a nedvességet. Ezután felmelegítettem az olajat, közben gyorsan bepaníroztam a félbevágott halfiléket (így 8 szép kis kockafilém lett) és a tűzforró olajban ropogós aranybarnára sütöttem,
Amíg a halak az olajban sültek, a zsemléket félbe vágtam, az alsó részüket egy fém tálcára tettem, mindegyikre tettem 1-1 szép vékony szelet cheddar sajtot és betoltam pár percre a sütőbe, amíg a sajt rá nem olvadt a zsemlealjakra.
A sütőből kivéve a hamburgert, mindegyikre tettem 1-1 szelet kisült halat, és erre szedtem 1-1 evőkanál szószt, majd rátettem a zsemle tetejét és már tálaltam is.
Pillanatok alatt elfogyott a 8 zsemle és a tesztelők szerint a szósz tisztára "mekis" lett, de a hal panírja ropogósabb, a hal finomabb, a zsemle és a sajt mennyei:-)

Szóval kedves Meki-rajongók: tessék kipróbálni, olcsóbb, finomabb, pénztárca-kímélő és persze egy csomó dicséretet lehet bezsebelni!


TIPP: finom hamburgerzsemle receptet Limaránál találtok, amivel aztán tényleg ki lehet kerülni minden kis E-t az ételből:-)

Grenadírmars, avagy Marka krumplistésztája

Gyerekkorom kedvenc étele volt a krumplis tészta. A nyarakat június első napjától eugusztus utolsó napjáig drága nagyszüleimnél töltöttem. És az én drága Nagyikám minden reggel bejött a szobámba és megkérdezte:"Mit szeretnél ebédelni Drágám?"
És én minden reggel rávágtam, hogy: "Paradicsomlevest és grenadírmarsot!"
És szegény Nagyikám, ha nem is minden nap, de bizony minden héten egyszer elkészítette az én kedvenc menümet, amit én 16 év alatt egyszer sem untam meg.
A mai napig különös mosollyal az arcomon vonulok ki a konyhába, ha ezt az ételt készítem és közben emlékezem. A régi faházra, az étel illatára, nagyikám ráncos kis kezére, a krumplipucoló csörgésére és a kedvenc részemre, amikor Nagyikám leégette az alját. Na, de nem véletlenül, kizárólag az én kedvemért, hiszen számomra a kicsit égett krumplis tészta darabok voltak a  legbecsesebb falatok. Ezeket mindig az ebéd végére tartogattam. Ropogós volt, mint valami chips és sokkal intenzívebb az íze (megjegyzem, én azóta sem tudtam úgy odakapatni, mint Nagyikám az ő "ósdi" lábasában.)

Hozzávalók 4 személyre:
300 gramm kockatészta
4 nagyobb krumpli
1 nagy fej vöröshagyma
2 evőkanál pirospaprika
só,bors
olaj

A krumplit megpucoltam, majd nagyon apróra vágtam. A vöröshagymát szintén megpucoltam, apró kockára vágtam és bő olajon (kb 5 evőkanál) megpuhítottam, majd az apróra vágott krumplit is hozzáadtam. Sóztam, borsoztam és annyi vízzel öntöttem fel, ami félig ellepi. Majd közepes lángon (hogy nehogy az alja odakapjon) puhára főztem. Néha egy villával megkevertem, majd, amikor felszívta a vizet (és közben megpuhult), ezzel a villával finoman össze is nyomkodtam. Hozzáadtam a pirospaprikát és az időközben kifőzött tésztát és alaposan összekevertem. Aztán a legerősebb lángon odakapattam az alját, hogy jó ropogós legyen.
TIPP: ha túl száraz a krumplis tészta, amikor a tésztával összekeverjük, önthetünk még hozzá olajat.

Csemegeuborkával kínáltam.

Jó étvágyat hozzá!


2012. augusztus 21.

Szilvásgombóc, óóóó!


Szilvásgombóc őrület van, amerre csak nézek. AZ ismerőseim, a gasztrobloggerek, a barátok, mindenki vad szilvásgombóc gyártásba kezdett. Nos, érthető, hiszen szezon van és ki kell használni a friss és zamatos kék gyümölcsöt.
Jómagam nyersen akkor imádom, ha kicsit még zöld (és nem, sosem fájdult meg tőle a hasam, pedig nagyikám mindig ezzel ijesztgetett), de ehhez a fogáshoz bizony nem árt, ha már szépen érik a szilva. Úgy szoktam kipróbálni, hogy finoman összenyomom a két csücskét és ha szépen szétnyílik, akkor már tökéletes lesz a gombócba.

Hozzávalók 20 gombóchoz:
1 kg főtt, hámozott burgonya
kb 200 gramm liszt
2 evőkanál olvasztott vaj
1 tojás
csipet só
20 szem szilva
porcukor fahéj
20 kockacukor

A szilvákat előkészítettem, azaz alaposan megmostam, kimagoztam úgy, hogy a szilva ne szakadjon ketté és a magok helyére 1-1 őrölt fahéjjal megszórt kockacukrot tettem.
Aztán a krumplit megfőztem, még forrón jégkockákkal teli vízbe dobtam, így sokkal könnyebben lejött a héja, majd alaposan összenyomkodtam krumplinyomóval.
Aztán megvártam, hogy kihűljön, hiszen nyers tojás kerül bele és nem szeretnék rántottás gombócot.


Amíg a krumpli hűlt, kb 1 evőkanálnyi vajat megolvasztottam egy serpenyőben és az olvadt vajba 5 evőkanál zsemlemorzsát szórtam, majd aranybarnára pirítottam és félretettem.

Amikor a krumpli már kihűlt, belekevertem az olvasztott vajat, a csipet sót, a tojást és alaposan összegyúrtam. Ezután a lisztet elkezdtem adagolni, amíg olyan tésztát nem kaptam, ami már nem ragadt a kezemhez. Ehhez nekem 200 gramm liszt kellett.
Ezután egy enyhén belisztezett asztalon nagyjából téglalap alakúra nyújtottam (olyan fél ujjnyira) és 20 kis kockára vágtam.
Aztán a kockák közepére ültettem a szilvákat és mindegyiket próbáltam egyenletesen beborítani a tésztával úgy, hogy a kockák csücskeit a szilvára hajtottam, majd gombócokat formáltam belőle, közben az esetleg kilyukadt részeket összemasszíroztam.
Lobogó, sós vízben kifőztem (miután feljött a gombóc a víz tetejére, még pár percen át főztem és a régi, hagyományos késpróbával ellenőriztem, azaz az egyik gombócot egy kanállal kikaptam, kicsit bevágtam a tésztarészt késsel, hogy lássam, átfőtt -e, vagy még nyers.)
Amikor megfőtt, forrón a pirított zsemlemorzsába forgattam, majd fahéjjas porcukorral megszórva tálaltam.

Jó étvágyat hozzá!



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...