2012. december 31.

Marokkói vöröslencse leves

Itt a szilveszter és persze az új év és az ember ugyebár babonás. Én pedig még babonásabb vagyok és tartok bizonyos szokásokat. Ilyen például, hogy minden szilveszterkor eszünk lencsét. Mivel a családból senki nem biztos abban, hogy 31-én vagy 1-én hat a varázsa, így jó nagy adagot szoktam csinálni és így jut mindkét napra is:-) És elsején még jól is esik az enyhén másnapos gyomornak. Eddig lencsefőzelék volt a sláger, idén úgy döntöttem, legyen egy leves. És mivel a piacon gyönyörű vöröslencsét láttam, már nem is gondolkodtam tovább: vöröslencse leves lesz. Ráadásul Trollanyunál találtam is egy fantasztikusan fűszeres, marokkói lencselevest, amit végül ma el is készítettem.
Nos, a vélemény egyöntetű: eszméletlenül finom, ízes leves, amiből éppen sikerült megmentenem holnapra is egy kis adagot, hogy mégiscsak gazdagok legyünk!
Köszönöm a receptet Erzsi, csatlakozom a vöröslencse leves rajongók táborába!

Hozzávalók:
500 gramm vöröslencse
1 1/2 liter zöldség alaplé (vagy sima víz)
4 gerezd fokhagyma apróra vágva (vagy fokhagymanyomón áttörve)
1 teáskanál őrölt kömény
2 teáskanál őrölt koriander (én mozsárban törtem össze egész koriandert)
1 teáskanál őrölt fűszerpaprika
1 teáskanál kurkuma
1/4 teáskanál őrölt fahéj (tessék bátran beletenni!)
1/2 teáskanál őrölt bors
1 konzerv hámozott,kockázott paradicsom
1 csipet szárított, mozsárban összetört chilipaprika
citromlé
tejföl ízlés szerint
petrezselyemlevél a tálaláshoz


A vöröslencsét szerencsére nem kell előző este beáztatni (anélkül is hamar megfő), így éppen csak leöblítettem vízzel és félretettem. Aztán kevés olajon a fűszereket megpirítottam, majd hozzáöntöttem a lencsét, felöntöttem a zöldség alaplével és fedő alatt főztem kb 30 percig alacsony lángon. Majd hozzáadtam a paradicsomot is, összekevertem és újabb fél óra alacsony lángon történő főzés következett. Ezután tálaláskor meglocsoltam citromlével (ezt szerintem mindenki magának "állítsa be", savanyúságtűrés függően), kevés tejfölt szedtem a tetejére és már kanalaztuk is pocakba.
Naaaagyon-nagyon finom, fűszeres leves, még sokszor el fogom készíteni!

BUÉK

Nagyon boldog Új Évet kívánok mindenkinek!


Narancsos-túrós és almás-mákos rétes

A rétes a szilveszteri menü elmaradhatatlan része. Hiszen ez jelképezi a hosszúra nyúló életet, a sokáig tartó boldogságot és a végtelen gazdagságot. Vagy legalábbis az ezek iránti vágyat:-)
Úgyhogy ez sem maradhatott ki a repertoárból. Szerelmetes férjuram kívánságára lett mákos is (kevés reszelt almával megbolondítva) és persze egy "mindenkikedvence" narancsos-túrós.
Az elkészítése nem vett túl sok időt igénybe, így bátran ajánlom mindenkinek, na persze a rövid elkészítés a bolti rétestészta használattal együtt érvényes. Aki pedig nekilát rétest nyújtani, annak respekt minden mennyiségben:-)

Hozzávalók 2-2 réteshez:
réteslap (rétesenként 3 lapot szoktam használni)
vaj

Túrós réteshez:
250 gramm túró
1 tojás sárgája
porcukor (nálam ez mindig kóstolgatás, azaz ízlés szerint adagolandó)
narancslekvár (ebben az esetben a tegnap készített gránátalmás narancslekvárom )
reszelt narancshéj

Mákos réteshez:
200 gramm darált mák
100 gramm cukor
1 marék mazsola
1 alma lereszelve
kevés tej


A túrós réteshez a tojás sárgáját alaposan kikevertem 3 evőkanál porcukorral, majd hozzá reszeltem egy fél narancs héját és ezt is jól elkevertem.
Majd  2-3 evőkanálnyi vajat felolvasztottam, az első réteslapot kiterítettem egy nedves konyharuhára, és alaposan megkentem az olvasztott vajjal. Erre tettem a következő lap rétestésztát, amit szintén megkentem a vajjal, majd következett az utolsó réteslap. A kikenésre azért van szükség, hogy a lapok ne ragadjanak össze sütés közben és jó ropogóssá váljanak. Nos, a réteslap egyik hosszú oldalára halmoztam a túrós tölteléket, amire vékony csíkban rákanalaztam a narancslekvárt. Majd óvatosan feltekertem a rétest, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem és a feltekert réteseket is megkentem az olvasztott vajjal.
A mákos réteshez a mákot és a cukrot egy lábasba tettem és annyi tejet öntöttem hozzá, amitől sűrű masszává állt össze. Majd hozzászórtam 1 marék mazsolát és lassú tűzön összefőztem (ha kell, öntsünk hozzá még kevés tejet). Az almákat megpucoltam, kimagoztam és lereszeltem, majd kifacsarva a reszelt almából a levét (amit a gyerkőcök fel is kortyoltak), hozzáadtam a mákos masszához és összekevertem. Ezt a tölteléket tettem a fent leírtak szerint a lekent rétestésztába.


200 fokos sütőben kb 15-17 perc alatt szép ropogós aranyszínűre sültek.

2012. december 30.

Gránátalmás narancs lekvár

Tegnap megláttam egy csodás fotót, Ági tette közzé, fantasztikus nyári színekkel pompázott a  grapfruit lekvár gránátalmával. Azonnal kedvet kaptam, volt is itthon gránátalma, de mivel nem szeretjük annyira a grapefruitot, így narancs mellett döntöttem.
Mivel holnap narancsos túrós rétest készítek, gondoltam egy merészet és úgy döntöttem, ezt a lekvárt fogom a túrós rétegre kenni, mielőtt feltekerem a rétest.
Így a mostani adagom nagyon kicsi, de jövőre nagyobb mennyiségben is elkészítem, ugyanis az íze igencsak rabul ejtett.
Ági, köszönöm a receptet!

Hozzávalók 1 szuflétálkányi mennyiséghez:
1 narancs
2 evőkanál gránátalma magja
2 evőkanál cukor
pár csepp citromlé (hogy megőrizze a színét, de gyanítom, enélkül is ragyogna)

A narancsot félbevágtam és kiskanállal kivájtam a belsejét úgy, hogy a hús kijöjjön, de a kesernyés hártyák bent maradjanak. Majd  hozzáadtam a cukrot és a gránátalma magokat és kb negyed órán át főztem, hogy a gránátalma is megpuhulhasson. Nem kell félni a magoktól, a végtermékben egyáltalán nem hatnak zavaróan. Negyed óra alatt úgy besűrűsödött, hogy nem is adtam hozzá zselésítőt, de ha nagyobb mennyiségből készítem majd, gyanítom, bele kell tennem pár kanál 3:1 Dzsemfixet is.
Tálkába töltöttem és visszafogott kóstolgatás után (nagyon nehéz megállni, hogy ne együk meg az egészet) várja sorsát holnapig.



Omlett

Ciki, nem ciki, én 26 éves voltam, amikor először ettem omlettet! Törökországban nyaraltunk, amikor is a büféasztralos reggeli mellett lehetett kérni különböző tojásételeket is. Én omlettet választottam és vártam a jól megszokott rántottát, de egy egészen más ételt kaptam. Kívül megsült, de belül szaftos, lágy belső fogadott. Ráadásul rengeteg sajtot tettek a belsejébe, amitől még finomabb lett!

Ma reggel gondoltam egyet, és az anyósoméktól kapott 10 gyönyörű és igazi tyúktojást omlettként tálaltam a család elé. Hatalmas sikere volt, a "bármikor elkészíthető" ételek listájára került.

Hozzávalók 1 adaghoz:
5 tojás
1 marék reszelt trappista
1 evőkanál apróra összevágott póréhagyma

bors
1 teáskanál vaj

Az omlettnek van pár alapszabálya. Az egyik, hogy kell hozzá egy széles serpenyő. A másik, hogy a tojásokat kizárólag forró, de nem tűzforró serpenyőbe szabad önteni, különben az alja megbarnul és kiszárad. A harmadik, hogy egyszerre 6 tojásnál többet nem szabad a serpenyőbe tenni, nem lehet túl vastag a tojásréteg, különben nem lesz olyan jó a kemény-lágy összhatás. Itt az a legfontosabb, hogy egy nagyon vékony rétegben megszilárduljon a tojás alja, de a teteje lágy maradjon és egyik réteg se legyen hangsúlyos. Nem kell félni, nem bonyolult, csak ezt a három alapszabályt kell betartani és akkor teljes lesz a siker!

Finoman kell igazgatni, nehogy elszakadjon
A tojásokat sóztam, borsoztam, majd alaposan felvertem egy tálban villával. Ezután lereszeltem a sajtot és összevágtam a hagymát, hogy az omlettet frissen, szaftosan tudjam tálalni!
Aztán elővettem a serpenyőt és beletettem a vajat, és hagytam felolvadni. Amikor a vaj elkezdett kissé habzani, beleöntöttem a felvert tojást és lazán, finoman megrázogattam a serpenyőt, hogy a tojás egyenletesen elfolyjon az egész serpenyő alján. Közepes lángon sütöttem, így kb 30 másodperc alatt megszilárdult az alja, de a teteje még kicsit szaftos, lágy maradt. Közben villával meg-megigazítgattam, de csak óvatosan, hogy vékony maradjon az omlett és ne szakadjon el.
Majd lezártam a gázt, az omlett egyik felére szórtam a marék sajtot és az evőkanálnyi összevágott póréhagymát. Ezután jött a bűvészmutatvány: az omlett egyik felét óvatosan, villával ráhajtottam a közepére, majd a másik felével is ezt tettem, mintegy összecsomagolva a finomságokat.
Tányérra téve azonnal tálaltam!

(az omletten lévő "feltéteket" ízlés szerint lehet variálni: gomba, sonka, előre lepirított bacon és előre megpirított zöldspárga is kerülhet rá)

Baconos-spárgás omlett

2012. december 29.

Csirkemáj pástétom

Ahogy telnek az évek, baráti körünk sajnos egyre ritkábban tud találkozni. Régen még hétről hétre együtt buliztunk, aztán napokig hívogattuk egymást, hogy kinél tart még a másnap. Aztán jöttek a gyerekek, na meg a mi szervezetünk sem fiatalodott és a bulik ritkultak. De az összejövetelek azért még maradtak és volt egy állandó szereplő is. Ez pedig a májpástétom. Drága szakács barátom, Ndy követte el évekkel ezelőtt azt a "hibát", hogy elkészítette nekünk, a siserehadnak! Nos, a mestermű osztatlan sikert aratott, azóta szegény Ndy minden évben, minden összejövetelre el kell, hogy készítse, mi meg szorgalmasan elpusztítjuk az egészet!
Idén is így történt a hagyományos karácsonyi találkozón és nekem, a szemfüles gasztrobloggernek sikerült megmentenie egy adagot (ráadásul másnap reggel olyan ügyes voltam, hogy le tudtam fényképezni, mielőtt családom rávetette volna magát, mint előző este). 1 órával később már se híre-se hamva nem volt.
És hogy miért szeretem? Mert nincs olyan nagyon májíze, már , ha értitek, mit is akarok ezzel mondani. Annyi májkrémhez és májpástétomhoz volt szerencsém, és mindegyiknek volt egy olyan "mindent elnyomó" íze. Ez más, ez selymes, ízletes, fűszeres, mégis lágy!
Egyszóval érdemes kipróbálni! Akár most, szilveszterkor, mellétéve jópár szelet kenyeret és pár vékony csík lilahagymát! És akkor már nem csak a pezsgőtől leszünk mámorosak!

Hozzávalók:
500 gramm csirkemáj
500 gramm margarin
3 apróra vágott paradicsom
3 apróra vágott paprika
3 apró kockára vágott vöröshagyma
fokhagyma (ízlés szerint pár gerezd)

bors
majoranna
vegeta

A margarint olvasszuk fel egy lábasban, majd tegyük bele az össze hozzávalót és fűszert. Nagyon alacsony lángon abáljuk kb 30 percig, majd hagyjuk kihűlni. Amikor langyos, botmixerrel pürésítsük  (ízlés szerint kevés tejföllel vagy tejszínnel még lágyíthatunk rajta) és tegyük a hűtőbe összeérni.

Próbáljátok ki és arassátok le a babérokat!

Kocsonya

A kocsonya szilveszterkor családi hagyomány. Anyósom és apósom fantasztikusan finomat szokott készíteni, jó fokhagymásan és tele mindenféle malacsággal:-) (és tényleg nagyon tele, kocsonya éppen csak kísérőnek van benne, de a főszerep a finomságoké)
Idén elhatároztam, hogy én is megcsinálom és büszkén mondhatom: már langyos állapotában is kocsonyás lett, szóval nem kellett aggódnom, hogy megfelelő lesz -e az állaga.
Egyetlen hibát ott követtem el, hogy a konyhaablak alatt hagytam hűlni, közben elmentünk vendégségbe és én elfelejtettem leszedni a tetejéről a zsíros részt. Így a látványt kicsit rontják a foltocskák, de az élvezeti értékéből így sem veszített semmi!

Hozzávalók 4 adaghoz:
2 sertésköröm hosszában félbevágva
4 sertésfül
2 sertésfarok
1 közepes darabka bőr
3 fej fokhagyma
4 kisebb répa
1,5 l víz

5 szem bors
3 szem borókabogyó
1/2 teáskanál egész kömény
2 főtt tojás
0,5 dl száraz fehérbor

Mindenek előtt tisztázni szeretném, nálunk miből is áll a kocsonya: rengeteg husi (vagyis inkább bőrke, köröm és fül) és kevés kocsonya. A fenti mennyiség nekem 4 levesestálba volt elég, de aki több kocsonyával és kevesebb hússal szereti, az szétoszthatja akár 6 tálba is, mert lé az maradt bőven.

Szóval először alaposan megtisztítottam a körmöket, a fület, a farkat és a bőrt és egy vastag aljú lábasba tettem. Erre jött a megpucolt répa és a 3 fej fokhagyma, aminek a megtisztításával csak a legminimálisabban bajlódtam, azaz éppen csak szétszedtem gerezdekre, és a feleslegesen, kézzel könnyel lehúzható héjjat dobtam ki, de nem pucolgattam, mivel a leves úgyis le lesz szűrve.
A fokhagymagerezdek is mentek a lábasba, majd jöhetett a bors, a borókabogyó, a kömény és a só.
Én alaposan megsóztam, hiszen a kocsonyának - szerintem a fokhagyma és a só adja meg a savát-borsát.




Ezután felöntöttem az egészet annyi vízzel, ami 1 ujjnyira ellepi a húsokat és a zöldséget (ez nekem másfél liter volt) , felforraltam, leszedtem a habját és a legalacsonyabb lángon főztem 5 órán át. Közben óránként kisétáltam és a keletkező habot leszedjem, amiből óráról órára egyre kevesebb keletkezett, a végén már semmi. Nagyon fontos, hogy a leves ne forrjon, mert attól zavaros lesz a kocsonya, hanem csendesen fortyogjon magában. Az utolsó 1 órában már fedő nélkül főztem, így a lé veszített a mennyiségéből, de ez a veszteség nem volt jelentős, ráadásul a bekocsonyásodásban is szerepe van, így nem pótoltam. 5 óra múlva a köröm már olyan puha volt, hogy a csontok maguktól fordultak ki belőle, így elzártam a gázt és egy nagy tálra halásztam a levesben lévő dolgokat.
Kicsit vártam, hogy hűljön, majd a csontokat kiszedtem a körömből (vigyázva, hogy a félbevágott köröm-formát megtartsa) és a farokból. A füleket és a bőrt apróbb darabokra vágtam, a répákat hosszában kettévágtam.
A kocsonyafőzés alatt párhuzamosan elkészített 2 főtt tojást is hosszában ketté vágtam, majd elővettem a 4 mélytányért (nekem tál formájúak, így tökéletes kocsonyatárolásra).

Mindegyik tányér aljára raktam 1-1 félbevágott, kicsontozott körmöt, 1-1 összevágott fület, bőrkét, farokhúst, azaz elosztottam a finomságokat 4 egyenlő részre. Majd mindegyik tálba került 1-1 répa és a végén a félbe vágott főtt tojás.
Majd következett a barba trükk. A lábasban megmaradt ragacsos levet sűrű szűrőn átöntöttem, majd hozzákevertem fél dl bort (ettől is tisztább, szebb színe lesz és jó ízt is ad neki) és mindengyik tálat felöntöttem a kocsonyalével úgy, hogy ellepje a húsokat. (nagyjából)
Ezután hűvös helyre tettem (a nyitott ablak alá) és itt jön az a rész, hogy amikor kicsit hűl, a tetejére kiülő zsíros réteget még könnyen, a kocsonyafelszín megsértése nélkül le lehet szedni. Ez persze nálam elmaradt, így amikor hazaértünk, a már tökéletesen megkocsonyásodott ételt betettem a hűtőbe további dermedés céljából.

Ma reggel pedig ott várt rám a csoda: fantasztikusan ízes, általam annyira szeretett "malacságokkal" teli tálat kanalazgathattam. A többi kocsonya remélem kitart még 2 napig, de ha nem, akkor a mélyhűtőből előhúzok még egy adag alapanyagot:-)

2012. december 23.

Narancsos-mascarponés túrópohárkrém habcsók morzsával

Karácsony előtt ez az utolsó bejegyzésem, ami egyrészt jó, mert végre itt az általam annyira várt ünnep, másrészt viszont egy kis szomorúsággal is eltölt, hiszen az elmúlt hetekben olyan jó volt készülni. Jó volt csupa karácsonyi finomságot tennie estéről estére az asztalra,a családom meg is jegyezte, hogy nálunk 3 hétig tart a karácsony:-)
És most itt az utolsó finomság,egy desszert.
Ma este ettük meg, és bátran mondhatom, igazán fantasztikus, hiszen egy savanykás, citrusos édességről van szó, ami kifejezetten jól esik egy többfogásos menü lezárásaként.
Az elkészítése nagyon egyszerű, akár már előző nap is meg lehet csinálni és elég csak elővenni a hűtőből ezt az igencsak mutatós finomságot.

Hozzávalók 2 pohár elkészítéséhez:
5 narancs
1 evőkanál étkezési keményítő
250 gramm túró
100 gramm mascarpone
3 evőkanál porcukor

Az egyik narancs héját belereszeltem a túróba, majd a túróhoz adtam még a mascarponét és a porcukrot és alaposan elkevertem.
Majd a narancsok levét egy kis edényben felmelegítettem, kb fél decinyit narancslében pedig elkevertem az étkezési keményítőt. Amikor a narancsok leve már meleg lett, hozzáöntöttem az étkezési keményítős narancslét is és addig főztem az egészet, amíg jól be nem sűrűsödött (kb, mint egy puding).

Ezután már csak szépen egymásra kellett rétegezni a narancszselét és a mascarponés túrót egy pohárba. Egyréteg narancs, majd egyréteg túró következett, erre ismét narancszselé került és a tetejére egy gombóc túrókrémet raktam.
Az egészet megszórtam ropogós, édes habcsókmorzsával (amit ugyanúgy készítettem, mint a pavlovát, csak kis halmokat tettem a sütőpapírra és így szárítottam ki) és hűtőbe tettem 1 órára.


Tálaláskor még bátran szórtam rá a habcsókból, mit ne mondjak: az utolsó falatig elfogyott a pohárkrém!

Karácsony



BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!



2012. december 22.

Fokhagymás-kakukkfüves kacsa rilette

A decemberi Good Food magazin tele van fantasztikus ételekkel, többek közt gasztroajándékokkal is. Köztük szerepelt ez a nagyon egyszerű, mégis igen elegáns étel, aminek elkészítésével keveset kell bajlódni, viszont nagyon sokáig, akár 2 hónapig is eláll. Már, ha addig még marad belőle! Hiszen olyan ízes és finom húspástétomról van szó, ami mindenkit dézsmálásra csábít.

A rilette nem más, mint szálaira szétszedett, majd zsírral és sóval tartósított húskrém. A hús efféle tartósítás már a 15. században is megtalálható volt, természetesen francia származású.

Elkészítése igen egyszerű, kell hozzá hús, kevés lé és sok háj (azaz zsír). Ebben az egyvelegben kell gyakorlatilag megabálni a húst. Ami lehet sertéshús (ez a leggyakoribb), de készíthetjük szárnyasokból (liba, kacsa), vagy nyúlból, sőt még lazacból is. És természetesen ízlés szerint lehet ízesíteni, fűszerezni is. (a rilette-ről Bűvös Szakácsnál részletes leírást is találhattok)
Én most a kacsa mellett döntöttem, sok fokhagymával és kakukkfűvel.


Pirítós kenyérre kenve biztos helye lesz előételként az ünnepi menünkben.

Hozzávalók:
2 kacsacomb
1 fej vöröshagyma
10 gerezd fokhagyma
8 ág friss kakukkfű

bors
30 dkg kacsaháj
2 dl fehérbor

A kacsacombokat alaposan megmostam, sóztam , borsoztam, majd egy vastag aljú edénybe tettem. Köré szórtam a fokhagyma gerezdeket és a négybe vágott vöröshagymát. Majd ráhelyeztem a kakukkfűágakat, meglocsoltam 2 dl borral és annyi vízzel öntöttem fel, ami éppen ellepi. Ezután rátettem a hájat , felforraltam, majd a legalacsonyabb lángon pároltam kb másfél órán át.
Amikor a kacsahús már megpuhult,kiszedtem a combokat egy tálra, hagytam kihűlni, majd villával a húst szálaira szedtem. Ez egy kicsit pepecs munka, de nem vészes és higyjétek el, igazán megéri.
Majd hozzászedtem a fokhagymákat és annyi kakukkfű levelet, amit csak ki bírtam halászni a főzőléből és ezeket is összekevertem a hússal. A szálaira szedett hús először nagyon száraz volt, de a főzőléből hozzászedtem pár evőkanállal (jusson bele a felső zsírrétegből és az alatta lévő fűszeres főzőléből is) és elkezdtem összekeverni. Ezután már csak a felső réteg zsírból mertem aa húspéphez egészen addig, amíg egy pépes masszát nem kaptam a hússzálakból, de még a zsír nem vált külön a péptől. Majd sóztam és kis üvegekbe szedtem.  Mindegyik üveg húspástétom tetejére szedtem még 1-1 evőkanál zsírt, majd lezártam az üvegeket és ment a hűtőbe.
Pirítósra kenve, lilahagymával és narancszselével kiváló előétel, de magában, egy üveg bor mellett falatozva is remek finomság.

A kis üveget szép celofánba csomagolva, akár gasztroajándék is lehet belőle!

2012. december 21.

Tonkababos forrócsoki pálca

Engem is elért a forrócsoki pálca-láz. Praliné Zsuzsi mindenkit megfertőz, hol a csodás bonbonjaival, hol a fantasztikus szaloncukraival, hol a lélegzetelállító minitortáival, hol pedig a zseniális forrócsoki-pálcáival.
Nekem is megjött hozzá a kedvem, főleg, mert múltkor isteni forró csokit készítettem és gondoltam, igazán csajos gasztro-ajándék lesz a barátnőimnek egy ilyen nyalánkság, amihez csak fel kell forrósítani a tejet/tejszínt, majd a forró itallal leönteni a csokipálca végén lévő mennyei esszenciát, és szépen, lassan elkavargatni a bódító illatú fűszeres csokoládét. Majd a karácsonyfa mellett ücsörögve elkortyolgatni a forró italt.

Hozzávalók:
200 gramm étcsokoládé
1 kávéskanál reszelt tonkabab

a készítéshez:
műanyag feles- vagy kávéspoharak
műanyag vagy fa spatula (papírboltban, gyógyszertárban kapható)


A csokoládét temperáltam, azaz a háromnegyedét felmelegítettem 40-46 fok közötti hőmérsékletre, majd a maradék, nagyon apróra összevágott egynegyed részt apránként a felolvasztott csokihoz adtam folyamatos kevergetés közben, amíg a csokoládé el nem érte a 32 fokot. Ekkor belekevertem a lereszelt tonkababot (amiről már írtam, hogy egy nagyon izgalmas fűszer, aminek illata és íze a fahéj, a vanília, a keserű mandula és a szegfűszeg aromáit egyesíti magában) és alaposan összekevertem (lehet ám másféle jóval is fűszerezni, pl: fahéj, chili).
Fogtam a műanyag pohárkát és konyhai mérlegen a felespohárba 33 grammnyit, a kávéspohárba 66 grammnyi olvadt csokoládét öntöttem, majd pár percre betettem őket a hűtőbe. Ezután nagyon óvatosan mindegyik pohár közepébe tettem 1-1 spatulát és vártam 1 órát, amíg a csoki teljesen megszilárdul és a műanyag pohár elengedi a csokoládét. Ne próbáljuk kifeszegetni, én ollóval levágtam róla a poharakat, mivel az érdes belső réteg "visszafogta" volna a csokoládét kihúzáskor.

A fent megadott mennyiségből 3 db , kb 66 grammos (kávéspohárban elkészített), vagy 6 db, kb 33 grammos (felespohárban elkészített) forró csoki pálcát kaptam.

A kisebb (33 grammos) forrócsoki pálcát 2-2,5 dl forró tejben, a nagyobb (66 grammos) "családi" pálcát 5 dl forró tejben kell szépen, lassan elkevergetni, amíg a csokoládé és a tej teljesen elegyedik egymással.
Jó szórakozást hozzá!

Mandulás harcsa kapribogyós majonézes mártással

Íme, a karácsonyi utolsó halas főételem, egy egyszerű, de nagyszerű étel: a mandulás harcsa. Nem is kell hozzá sok minden, jól elő is lehet készíteni, majd hamar meg lehet sütni és már kész is a karácsonyi finomság.
Aki nem szeretne nagy felhajtást, mégis ízletes étellel szeretné elkápráztatni a családot, nyugodtan válassza ezt a fogást. Ráadásul nincs vele sok munka, így nem kell az egész délutánt a konyhában tölteni.
El lehet készíteni szürkeharcsából is, én most afrikai harcsafilét vásároltam hozzá.

Hozzávalók:
2 szép nagy afrikai harcsafilé szelet
citrom

bors
liszt
tojás
zsemlemorzsa
szeletelt mandula
olaj

a mártáshoz:
tejföl
majonéz
kapribogyó


A harcsafiléket megmosom, leitatom róla a vizet, majd meglocsolom a citromlével és beteszem a hűtőbe. Panírozás előtt besózom, borsozom, majd először lisztbe, aztán tojásba, végül mandulaforgácsos zsemlemorzsába forgatom és forró olajban kisütöm.
 A mártáshoz ízlés szerint összekeverem a tejfölt, a majonézt, majd apróra vágott kapribogyót szórok bele, kicsit megsózom és alaposan összekeverem.

Köretként rizst vagy hajdinát kínálok mellé. Jó étvágyat hozzá!


2012. december 20.

Füstölt pisztrángos tarkabab krémleves

Ezt a receptet a halételeiről híres Tarka Bárka gasztroblogon találtam. Imádom őket, hiszen halakkal és tengeri herkentyűkkel foglalkoznak és annyi, de annyiféle receptet tettek már fel, amiből az elmúlt jópár hónapban csemegéztem.
Most egy levest néztem ki magamnak, főként párom kedvéért, akinek a gyengéje a bab. Sajnos én ebben nem osztozom akkora lelkesedéssel, de persze megeszem a babot, csak nem olyan gyakran készítem, mint ahogy életem párja szeretné.
Nos, most mindkettőnknek kedvezek, a bab és a hal párosítása szerintem új dimenziókba fogja nálam helyezni ezt a hüvelyest.
Ugyanis az íze engem teljesen elvarázsolt, és hiába, hogy bableves, mégis méltó helye lehet az ünnepi asztalon is, mivel a füstölt pisztráng ízétől igazán ünnepi lesz az egyszerű bableves íze is!

És ha esetleg most valaki felhördülne, hogy "Jójó, de mégis honnan vegyek füstölt pisztrángot?!", annak elárulom, hogy (többek között) az Aldiban lehet kapni, egészen tűrhető áron.
Úgyhogy most már semmi kibúvó, próbáljátok ki ti is ezt a különleges levest!

A Tarka Bárkán a levesbe melegen füstölt pisztráng került, feltétként pedig hidegen füstölt pisztrángot használtak, de én "sima" füstölt pisztrángot kaptam, így ezt is használom a recepthez. És pár dolgot még kicsit a saját ízlésemre formáztam, de ettől lett "markás" ez a mennyei leves!

Hozzávalók:
200 g száraz tarkabab
2 sárgarépa
1 fehérrépa
fél zellergumó
1 pár szárított zellerlevél
1 babérlevél
2 gerezd fokhagyma
1 kisebb vöröshagyma
1/2 kk. koriandermag
1/2 citrom
100 ml tejföl
200 g  füstölt pisztráng bőr nélkül

bors

A babot előző este beáztattam, majd másnap a zöldségekkel, a koriandermaggal,a babérlevéllel és a fél citrommal feltettem főni másfél liter vízben. Sóztam, borsoztam, majd kb 1 órán át lassú tűzön hagytam bugyogni, hogy a bab teljesen megpuhuljon. Amikor már elég puha volt, hozzáadtam a leveshez a füstölt pisztráng kétharmadát (a maradék egyharmadot félretettem "díszítésre"), majd pár percig együtt főztem a babot a hallal.
Majd a babérlevelet, a citromot kihalászva, az egészet leturmixoltam.

Tálaláskor a maradék pisztránggal és kevés olívaolajjal meglocsolva tálaltam.

2012. december 19.

Gránátalmás pavlova torta

Ez a torta egyszerűen zseniális. Ha maradt egy kis tojásfehérje, pikk-pakk össze lehet dobni  - azaz inkább fel lehet verni az alaphabot, majd mehet a sütőbe és utána úgy variálom az ízeket rajta, ahogy csak kedvem tartja. Nyáron, a feketeszedres pavlovával végleg beleszerettem ebbe a műfajba, de a gránátlamás verzió...
Ha a szedres egy álom volt, akkor a gránátalmás maga az álom, luxuskivitelben! És ez bizony nem túlzás.  Vegyetek 1 szép gránátalmát, most úgyis minden bolt tele van vele és elég sok akcióba is bele lehet futni. És onnantól már csak pár lépés a pavlova! Akár a karácsonyi asztalra is!

Hozzávalók:
3 tojásfehérje
1/2 evőkanál almaecet
200 gramm porcukor
1 evőkanál étkezési keményítő
1 teáskanál vaníliakivonat
1 csipet só

Díszítéshez:
100 ml habtejszín
1 evőkanál porcukor
1 gránátalma magjai

A tojásfehérjéket 1 csipet sóval robotgépben felvertem félkeményre, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot és az ecetet és tovább vertem, amíg kemény nem lett. Majd a porcukor és keményítő keverékét evőkanalanként hozzáadtam, minden hozzáadott kanál után várva kb 20 másodpercet, hogy a habverő egyenletesen elkeverje a porcukrot. Amikor az utolsó kanál cukrot is hozzáadtam a kemény habhoz, még hagytam fél percig pörögni a habverőt, majd leállítottam.

A habnak ekkorra így kell kinéznie (fényes és kemény):


Majd elővettem egy nagy tepsit, arra sütőpapírt tettem és két kisebb képzeletbeli kör alakra ráhalmoztam a fehérjét, figyelve, hogy a közepükön legyen egy kis mélyedés, a szélein pedig csúcsokat alakítottam ki, hogy a végén úgy nézzen ki, mint egy korona. Így kaptam két szép kis mini pavlovát. (persze lehet készíteni 1 nagyot is!)

A tortákat 140 fokos sütőbe toltam és 70-80 percen át szárítottam. Majd a sütőt kikapcsolva még kb fél órán át hagytam hűlni. Ezután a gránátalma magjaiból szórtam pár szemet a tortácskák közepébe, erre porcukorral felvert tejszínhabot halmoztam, majd mindkét tortácskát megszórtam a gránátalma magjaival. Szigorúan kézzel-lábbal, jó nagyot beleharapva fogyasztandó! .-)


Gesztenyés-vörösáfonyás töltött pulykamell áfonyaöntettel

Idén az utolsó karácsonyi szárnyas receptem ez a töltött pulykamell. Lehet készíteni csirkemellel is, de a kacsamellet ne alázzunk vele, mert az bizony jobb sorsra (pl:rosé kacsamell) érdemes.

Szóval, kaptam egy csomag aprított gesztenyét, amit már megfőztek és fel is vagdostak. És volt itthon csirkemáj is, na meg a mélyhűtőben lapult pulykamell is, 2 szép darab. Párom imádja a májat, és először májas kosárkára gondoltam, aztán hirtelen ötlettől vezérelve töltelékké avanzsált a finomság.
Az eredmény pedig magáért beszélt: 2 nagy töltött pulykamell végezte a három férfiú gyomrában. Egy morzsa sem maradt!

Hozzávalók:
2 nagy pulykamell
20 dkg csirkemáj
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ág friss kakukkfű

bors
1 marék főtt, apróra vágott gesztenye
1 marék vörösáfonya
vékony csíkokra vágott bacon szalonna

Először elkészítettem a tölteléket, azaz megpucoltam és összevágtam a vöröshagymát és a fokhagymát és kevés olajon megpároltam. Majd hozzáadtam a vékony csíkokra vágott csirkemájat és jól megpirítottam. Majd jöhetett a kakukkfű és a gesztenye, ezt is jól összeforgattam, végül már csak a vörösáfonya, a só és a bors maradt hátra.

A pulykamelleket megtisztítottam, majd úgynevezett pillangó vágással óvatosan kettévágtam őket, de nem teljesen, hanem, csak annyira, hogy akár egy könyvet, "ki lehessen nyitni", azaz dupla akkora lesz, de feleolyan vékony. Nagyon kell vigyázni egyrészt arra, hogy mindkét vágott oldal kb egyforma vastag legyen, másrészt, hogy a végét ne vágjuk át, mert akkor bizony nem egy nagy, hanem 2 kicsi pulykamell szeletünk lesz.
A pulykamelleket ezután finoman kiklopfoltam, majd az egyik oldalra halmoztam a tölteléket, a másik oldalt pedig ráhajtottam. Majd ezt a batyut szorosan betekertem baconszalonna-csíkokba.
Tepsibe fektettem egymás mellé, majd 200 fokos sütőben ropogósra sütöttem (kb 40 perc alatt).
Tálaláskor házi készítésű áfonyalekvárt adtam mellé.

2012. december 18.

Az én kedvenc halászlém

Az én kedvenc halászlémet apósom készíti. Sűrű, kicsit csípős (vagy inkább pikáns), rendkívül ízletes és legalább 4 féle halból készül.
Jó, neki persze könnyű dolga van, hiszen nagy horgász és a karácsony előtti heteket a karácsonyi halászlé alapjának megfogásával (is) tölti, így a nagy napra a mélyhűtő bőségesen tele van a halászlé kellékeivel.
Én is nekiveselkedtem egyszer itthon, de túl macerásnak találtam, így a halászlé-készítés nálunk megmaradt családi hagyományként apósom feladata!
De mivel közeledik a karácsony és sokaknak jól jönne egy igazán finom (nem csak paprikás víz és főtt hal) recept, gondoltam, most nem a sajátommal, hanem drága apósoméval dicsekszem!

Hozzávalók 4 személyre:
személyenként 2 szelet hal (ponty, harcsa, süllő)
60-70 dkg vegyes hal az alaplébe (keszeg, kárász, törpeharcsa, ponty- és harcsafej és farok)
halikra és haltej
1 kg vöröshagyma
1 paprika
pár szelet erőspaprika
1 paradicsom
2 csík zsírszalonna
víz
halászlékocka
pirospaprika


Apósom elővesz a mélyhűtőből mindenféle vegyes halat (kárászt, törpeharcsát, keszeget), amiből készít egy alaplét. Tesz még bele harcsa- és pontyfejet és farkat is, a szép darab halhúsokat pedig kb kétujjnyi szeletekre vágva, besózva félreteszi a hűtőbe. Szóval az alaplevet csupa fejből, farokból és szálkáshalból készíti. Összevág zsírszalonnát apró kockákra és kiolvasztja a zsírját, majd a maradék töpörtyűkockákat kiveszi (az unokák meg jól megeszik kenyérre szórva, megfejelve zsírban fonnyasztott hagymával - legjobb!!!) és a kinyert zsírban megfonnyaszt apróra vágott vöröshagymát. Aztán beleteszi a halakat, felönti vízzel és hozzátesz egészben hagyott paprikát és paradicsomot. (a paradicsomot be szokta vágni a tetején, hogy a belsejéből az íz kifőjön.) sózza, borsozza, tesz hozzá még szárított zellerlevelet, pirospaprika-krémet és halászlé kockát is, aztán 2 órán át lassú tűzön forralja. A levet átszűri (az alján elég sok szálka össze szokott gyűlni), a haldarabokat kiszedi, majd egy sűrű szűrőn átpasszírozza, hogy a halpép átmenjen, de a szálka maradjon. Elég macerás, de utána isteni, sűrű halászlét kap belőle. Ezt a pépet a már átszűrt alapléhez adja, jól összekeveri, tesz hozzá pirospaprikát, ha kell, még vizet is, még kicsit átforralja, majd a végén beleteszi a halszeleteket (meg ikrát, tejet). Ezt már csak kb 10-12 percig főzi, mert a halhús hamar átfő és utána már csak szétesne.

Remélem Nektek is ízelni fog, én karácsonykor tuti kétszer szedek belőle! Karácsony után pedig már képekkel is szolgálhatok :-)

Karácsonyi torta


Nagyon-nagyon karácsonyi torta receptjét kerestem. És találtam is a BBC Food oldalán. Ma meg is sütöttem, de mivel napokon át kell még "érlelnem", így a végeredményről majd csak karácsony után tudok beszámolni. Egyenlőre annyit tudok, hogy sütés után az aljából kivágtam egy kis darabot és megkóstoltam. És fantasztikusan finom. Milyen is lehetne, hiszen tele van mézzel, narancslekvárral, aszalt gyümölcsökkel és tört, darált magvakkal. Most már nincs más dolgom, mint karácsonyig 1-2 alkalommal még pálinkát injektálni belé, hogy a már kész tészta magába szívja, majd karácsony napján beborítom az egészet kívülről is narancslekvárral és befedem marcipánnal. Szenteste igazi különlegesség fogja várni a családot! Aki bátor, vágjon bele most!

Hozzávalók
225g sima liszt
¼ teáskanál
½ tk mézeskalács fűszer
½ tk őrölt fahéj
200g vaj
200g  barna cukor
2 evőkanál méz
1 evőkanál lekvár (én narancsot használtam)
¼ tk vanília kivonattal
4 tojás, enyhén felverve
800g  vegyes aszalt gyümölcs (szilva, sárgabarack, vörösáfonya)
100g apróra vágott mogyoró/dió
150g cseresznye (befőtt), félbevágva
100g hámozott mandula, apróra vágott
kevés pálinka/brandy

Melegítsük fel a sütőt 150 fokra. Egy  20cm átmérőjű kerek tortaformát kibélelünk az alján és az oldalán is sütőpapírral.  

Szitáljuk a lisztet, a sót, a mézeskalács fűszerkeveréket, fahéjat egy tálba.

Tegyük a vajat és a cukrot egy nagy keverő tálba, majd keverjük bele a cukrot, mézet, a lekvárt és a vanília kivonatot. Robotgéppel keverjük krémesre az egészet.
A felvert tojásokat is keverjük a vajas masszához, majd adjuk hozzá a lisztet evőkanalanként és alaposan keverjük el csomómentesre a tésztát.
Ezután hozzáadhatjuk az aszalt gyümölcsöket, a mandulát és a mogyorót/diót és a félbevágott cseresznyét.
Tegyük sütőbe és süssük 3 órán át, majd végezzünk tűpróbát. Ha a tészta belül még nem sült át, süssük tovább és minden 20 percben ellenőrizzük, hogy a tészta állaga már megfelelő.

Ezután vegyük ki a sütőből és negyed órán át hagyjuk hűlni a tortaformában. Ha kihűlt, egy injekció segítségével pár helyen injektáljuk bele a tortába a pálinkát (ízlés szerint) és hagyjuk, hogy a tészta beigya a finom alkoholt. 
A tortát folpackba csomagolva, jól záródó műanyag edényben tároljuk, a lukakkal felfelé. Kb 2 nap múlva ismét nyomjunk belé kevés alkoholt.  Majd, a fogyasztás napján kenjük be lekvárral, tegyünk rá marcipán borítást és díszítsük kedvünk szerint.

Marcipános bejgli

A neten láttam ezt a receptet, Szépségtár oldalán és azonnal beleszerettem.
A bejgli ugyan nem tartozik a kedvenceim közé, mégis, marcipánnal párosítva - úgy gondolom - fantasztikus párost alkothatnak.
Így tegnap este begyúrtam a tésztáját és ma meg is sütöttem. mit is mondhatnék: zseniális, abbahagyhatatlan és különben is: fenomenális találmány!
Mindenkit bíztatok, karácsonykor újítsatok és ne csak a megszokott diós és mákos legyen az asztalon, hanem szorítsatok helyet a különleges marcipánosnak is.


Hozzávalók 2 bejglihez:
30 dkg liszt
12 dkg sertészsír
5 dkg porcukor
1 tojás sárgája + 1 kikevert egész tojás fele
5 gramm friss élesztő elmorzsolva
1 csipet só
50 ml tejföl

400 gramm marcipán
10 szem aszalt szilva
2 evőkanál szilvapálinka (elhagyható)

A hozzávalókat összegyúrtam és 1 éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap elővettem 400 gramm 54 %-os marcipánt (de bármilyen marcipán jó bele), beleöntöttem 2 evőkanál pálinkát , belevagdostam 10 szem aszalt szilvát és alaposan összekevertem. (a pálinka mennyiségét lehet növelni és csökkenteni, vagy teljesen elhagyni is, de érdemes beletenni, mert nagyon finom ízt ad neki!)
Majd a tésztát kivettem a hűtőből, kettéválasztottam és kicsit átgyúrtam mindkét gombócot. Majd letéptem 2 nagy sütőfólia darabot, az egyiuket az asztalra fektettem, a közepére tettem az egyik tésztát, ennek a tetejére pedig egy másik sütőpapírt. És a két sütőpapír közt késpenge vékonyságúra nyújtottam a tésztát, majd a felső sütőpapírt levéve róla, rákentem a marcipánmassza felét. Persze óvatosan, nehogy felszedjem vele a tésztát. Amikor az egész tésztát beborította a marcipán, a sütőpapír segítségével feltekertem a bejglit, a két végét alá hajtottam, majd sütőpapírral letakart tálcára tettem. A másik tésztára ugyanez a sors várt.
Aztán 1 egész tojást kettéválasztottam és ahhoz, hogy a tetején a máz márványos hatású legyen, először a tojás sárgájával kentem le a bejgliket hosszában, majd vártam 10 percet. Ezalatt előmelegítettem a sütőt 180 fokra, majd a 10 perc leteltével a tojások fehérjével is lekentem a bejgliket, de most keresztben.
30 percig sültek a sütőben, de az utolsó 10 percben már nagyon figyeltem, hogy fel ne repedezzen a tészta.
Miután kihűlt, folpackba csomagolva, a hűtőbe tettem és várja a sorsát karácsonyig!



2012. december 17.

Tárkonyos borjúraguleves


Ezt a levest már nagyon sokszor elkészítettem az elmúlt 1 évben, de valamiért sosem került fel a blogra. Magam is meglepődtem minap, amikor keresgéltem és nem találtam. Talán annyira szeretjük, hogy sosem volt időm lefényképezni, mert a család mindig rávetette magát és befalta. De most megmentettem egy kis tányérkával (a többit természetesen befalta a három férfiú) és elkészült a téli fotó, úgyhogy jöhet a bejegyzés.

Hozzávalók:
500 gramm borjúhús (nagyon fiatal marha is megteszi)
4 sárgarépa
2 fehérrépa
fél karalébé (én a másik felét mindig lefagyasztom és jó lesz a következő leveshez)
fél zellergumó (akár a karalábénál)
1 kis vöröshagyma megpucolva, de egészben hagyva
6-8 gomba
100 gramm zöldborsó
8-10 db kelbimbó
1 liter marhahúsleves alaplé
500 ml tejszín

5 szem egész bors
tárkony
1 citrom leve

Nálam ez amolyan "mindentbele" leves, így elképzelhető, hogy nem csinálom hagyományosan, vagy régi receptek szerint. Nálunk ez vált be, úgyhogy íme Marka borjúlevese.
Elővettem először is egy nagy lábast, majd beletettem a húst és a zöldségeket (a zöldborsót kivéve), majd felöntöttem az alaplével. Sóztam, beleszórtam a borsot is és egy csipet tárkonyt. Addig főztem, amíg a hús meg nem puhult benne, majd az utolsó kb 20 percben a zöldborsót is beletettem. (nem szeretem, ha szétfő a borsó)
Még 2 csipet tárkonnyal ízesítettem, mivel a tárkony íze akkor érvényesül a legjobban, ha csak a végén tesszük az ételbe, hozzáöntöttem a tejszínt, hagytam egyszer felforrni és lezártam alatta a gázt. Majd citromlével ízlés szerint ízesítettem, jól összekevertem és már tálaltam is.

Jól fog jönni a hideg téli napokon, jó étvágyat hozzá!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...